Egy oldalon megjelenő hozzászólások száma: 

10 20 50 100

csökkenő növekvő

  A hozzászólások megjelenítése: 

"Hangosan" gondolkodnék a mai napról, és az általam használt stratégiáról, amit gondolom a blogot olvasóknak nem kell bemutatni. Pont a mai nap volt az a nap mikor, teljes totális borulása volt a stratégiának, és vastag mínuszt hozott, már aki kötötte. Én pont nem voltam benne, ma nem volt időm kereskedni. Most késő délután hazaérve néztem csak át a mai napot, és sajnos meg kellett állapítanom, hogy a képen látható 9 óra utáni első short kötést, bizony minden különösebb gyanú nélkül bekötöttem volna. Innentől kezdve olyan erős long irány indult meg, hogy 1m-en az rsi csak 15 óra előtt jött vissza 30-as szint alá. A két időpont között ugyan volt az rsi 50 alatt, ahol elvileg én zárni szoktam a pozíció egy részét, de így is tetemes veszteség keletkezett volna. Gyors számításaim szerint 11 nyitásból 7 vesztő 2 0 közeli, és 2 nyerő pozíció lett volna a végeredmény, ami hozzávetőlegesen az alaptőke 10%-át simán elvitte. Hát most gyorsan csak ennyi, még bújom a chartot.
http://www.ivpicture.hu/pic.php?id=64137&mode1 ...

---

#10 | Lakatos Edgar | 2009-03-11 22:47:47 | Módosítva:: 2009-03-11 22:49:27

Kedves Brumi, brumi!

Az offshore számlákat bezárta az Oanda a 26/A. section-re hivatkozva. Ezért is fordultunk azonnal májusban többek között a TradeStation-höz és a Dukascopy-hoz, ezek egész jó megoldást kínálnak offshore cégeknek is. A SaxoBanknál és a magyarországi partnereinél továbbra sincs semmi gond sem a régi sem az új offshore számlákkal. Az Oandánál csak az offshore cégeket diszkriminálják, a hazai és a szlovák cégeket nem, a régi számlákat nyitva hagyták. Azóta pozitív fejlemény is van az offshore cégek tekintetében, májusban azt tanácsolta az Oanda, hogy egy év múlva próbáljunk meg újra offshore számlákat beadni számlanyitásra. Kb 1-1.5 hónapja lehet újra számlát nyitni az Oandánál az offshore cégeknek. Ezeket érdemes követni a cégnél (akár alapításkor vagy a meglévő cég módosításakor):

1. Magas jegyzett tőke
2. Az eddig letesztelt ország: Anguilla
3. Saját domain néven futó weboldal - ezt korábban gyakran kérdezte az Oanda
4. Saját domaines E-mail címről nyíljon a számla, ne ingyenes pl.: gmail-es fiókról.

Mivel az új számla nyitások nem tőlünk, hanem az Oandától függenek, ezért csak azt tudom továbbra is javasolni, hogy mindenki saját felelősségre nyisson számlát, hiszen nekünk sajnos nincs ráhatásunk az Oanda számlanyitó mechanizmusára, mindig csak a 26/A. section-nel indokolnak. Egyet tudok, hogy 1-1,5 hónapja a fenti feltételekkel már nyílnak az Oanda számlák. Remélem ez jó hír lehet az offshore-osoknak.

Ha valaki telefonon vagy személyesen megkeres, akkor továbbra is azt fogom mondani, hogy saját felelősségre nyisson offshore céget, ezt nem lerázási szándékkal mondom, hanem azért mert nem tudok felelősséget vállalni az offshore számlanyitás sikerességéért, ez az Oandán múlik. A fenti tanácsok sem 100% recept a sikeres számlanyitásra, azt tudom, hogy ez pár esetben már működött a közelmúltban Oandánál.

A Brumi brumi névből sajnos nem tudom, hogy ki vagy, így nem tudom beazonosítani mikor beszéltünk telefonon, vagy melyik E-mailre nem válaszoltam. Pontosíts, és akkor tudok reagálni vagy segíteni. Remélem a fentiek segítenek neked.

Horváth András
tőzsdeszakértő, oktató

---

#9 | Horváth András | 2009-03-11 22:30:28 | Módosítva:: 2009-03-11 22:33:48

Kedves brumi brumi
Tudom, hogy semmi közöm hozzá, és nem nekem írtad a hozzászólást, de ebben az offshore-os történetben tényleg semmi köze az Andrásnak a bezárásokhoz.
Most szombaton voltam egy cég adótanácsadó - offshore cégalapítás rendezvényén, ahol kerek perec elmondták, hogy az interactivebrokers és az oanda számlákhoz nem jó az offshore cég mert meg sem nyitják vagy a meglévőket indok nélkül bezárták. A cégalapító saját számláját is, és az ö ügyfeleit is kirakták ettől a kettő cégtől. És ez nem egyedi eset elmondták, más cégeknél is megtörtént, és érthetetlenül állnak(tak) a dolog előtt.
De ha nem hiszed, egy kicsit járjál utána, bármelyik cégalapítással foglalkozó irodát hívd fel, és kérdezd meg nyitnak-e neked oandánál offshore számlát.

---

#8 | Lakatos Edgar | 2009-03-11 22:07:19 | Módosítva:: 2009-03-12 07:06:28

András!
Azért nem kereskedsz éles számlán, mert az Oanda a kisszerű és nem szakszerű intézésednek köszönhetően egyszerre zárolta a számlánkat.Amikor telefonon kerestünk, akkor pedig lepasszoltad a dolgot, az emailre pedig nem válaszoltál.

---

#7 | brumi brumi | 2009-03-11 20:53:53

Köszönöm a további bizalmat. Most, a reggeli-délelőtti időszakban az általam figyelt chart-ok futtatása mellett folytatom az én valószínűleg kicsit sajátságos „stratégiám” leírását, ha ezzel segítek másoknak, az jó, ha jól megkritizálják, az meg még jobb, abból csak tanulhatok.
Máshol is írtam arról, hogy szerintem az a jó a tőzsdében, hogy ha másnak jól megy, az nekem is csak jót jelenthet. Ha van egy sikeres (-nek látszó) stratégia, azt megosztjuk másokkal, akik hozzátesznek, kiegészítik, pontosítják, korrigálják. Ezzel ők is sikeresebbek, én az ő sikereikből (vagy bukásukból is) tanulhatok, tovább cizellálom a módszert, ismét kipróbáljuk, lehetőleg minél többen, újabb tapasztalatok, stb. Ha jól ki lehet „hegyezni” egy kereskedési metódust, stílust, akkor mindenki jobban jár. Bár ott tartanék, hogy egy univerzálisan jól működő stratégiát tudnék a neten közzétenni (ha lenne ilyen, azonnal megtenném!), de egyelőre még csak a kezdeteknél tartok, inkább vigyázok (most már) az elért nyereségre, mint vagányul 19-re lapot húznék (mint régen, sokszor).
Valahol ott tartottam, hogy a kezdeteknél szerintem milyen hozzáállással kell(-ene) nekilátni a kereskedésnek. Ennek legfontosabb alapja, mint említettem, a kőkemény céltudatosság és a tőzsdepszichológiai szabályok maradéktalan betartása. Ha valaki erre nem érzi alkalmasnak magát, inkább ne kezdje el, ha nem tud kellő önfegyelmet tanúsítani, vagy felületesen kezeli ezeket a szabályokat, esetleg túl nagy önbizalommal azonnal „forradalmasítani” akarja a tőzsdei kereskedés szabályait, netán beleesik a hét tőzsdei főbűn valamelyikébe (lényegében ugyanazok, mint a bibliai főbűnök, elsősorban a kapzsiság, mohóság, mértéktelenség, trehányság, stb.), hagyja abba. Saját tapasztalataimról beszélek!
Könnyen elvakulhat az ember egy-két azonnali „nagy” sikertől (én is kellően meglepődtem, mikor a frissen nyitott tízezer Euro-s első próbaszámlámon szinte rögtön tizenháromezer fölé került az egyenleg, jöttek is az elbizakodottságból származó hibák azonnal, csőstül...). Sok, komoly veszteség után, tényleg kemény tanulópénz kifizetésével jöttek meg a belülről fakadó, igazi „Jééé-pontok”.
Kicsit visszakanyarodva, még a kereskedés megkezdése (sőt, az éles számla megnyitása) előtt sok olyan döntést kell hoznunk, ami valószínűleg az egész életünket megváltoztatja a továbbiakban. Ezt kicsit bővebben kifejtem.
Én a régebbi életeimben általában elmondhatom, sikeres, sikerhez szokott ember voltam, és tudtam értékelni a siker és a felpörgött életritmus ízét, a vele járó anyagi jólétet, a mozgást és azt, hogy a dolgokat közvetlenül irányítom. Ez egy vállalkozó életében szinte természetes közeggé válik, nem volt szinte soha főnököm, nem függtem senkitől. Amit el akartam érni, hosszabb-rövidebb idő után megcsináltam. Azt vártam ettől az új életformától, hogy ez még közelebb visz ehhez a permanensen sikeres életformához – sokkal kevesebb olyan kötelezettséggel, amit egyébként abszolút nem szeretek. Bármilyen furcsa, minél jobban „ment a szekér”, annál kevésbé vágytam arra, hogy számomra nem fontos, esetleg negatív érzésekkel teli, sikertelen, betokosodott emberekkel találkozzam, akik csak lehúznak, visszafognak. Úgy gondoltam, a sikerhez vezető utat épp ezzel a tőzsdei kereskedéssel tisztíthatom meg, csak arra koncentrálva, jól csináljam a dolgokat a piacon, és a bekasszírozott nyereség tudatában a különböző egyéb dolgaimnak élhessek, megvalósíthassam azokat a célokat, amiket kőkemény határidőkkel kitűztem magam elé rövid, közép- és hosszútávon.
Itt újra megjegyzem, hogy egy átfogó, komplett és több időtávra szóló célrendszer nélkül senkinek nem fog menni a kereskedés, mert csak amolyan „tőzsdézgetek, mellesleg” lesz belőle, ami semmire sem jó. Ebből nem lehet megélni, hosszabb távon még a kalácsunkat sem vajazzuk meg belőle.
Itt van az a pont, amit a repülésben az „elhatározási pont, elhatározási sebesség” néven említenek. A repülő felszálláshoz készülődik (eldöntöm, hogy tőzsdézni fogok), kigurul a felszállópályára (tanfolyam és vizsga), gázt ad (demó majd éles számlanyitás), aztán egyre gyorsuló sebességgel nekifut a felszállásnak, de még mindig a földön van (az első kereskedési tapasztalatok). És itt jön az a pont, amikor el kell döntenie a pilótának, felemeli-e a gépet, vagy megszakítja a manővert, visszaveszi a gázt, és visszagurul a felszállóhelyre. Ha visszavesz, még van újabb esélye, csak időt és üzemanyagot veszít (jó esetben), ha teljes gázt ad és magára húzza a magasságit, akkor viszont menthetetlenül fel kell szállnia. Nincs korrekciós lehetőség, mert a pályáról lefutva kivédhetetlen a katasztrófa.
Én a tanfolyam alatt (már az első harmadban) eldöntöttem, ez kell nekem, ezt akarom csinálni, ezzel fogom az eddigi (vagy annál lehetőleg magasabb) anyagi szintemet tartani, fokozni, és ezzel a lehetőséggel dobom le magamról végleg azokat a koloncokat, amik egy vállalkozói lét óhatatlan velejárói. Úgy látom, nem hibáztam ebben a döntésemben. Szerintem, ha valaki ezt a dolgot igazán komolyan akarja venni, csak teljes mellszélességgel, „foglalkozásszerűen” szabad csinálni. Természetesen nagyon sokan vannak, akik sosem határozzák el magukat azon a bizonyos ponton, a munkájuk megtartása mellett, hobby szinten, kiegészítő jelleggel „kereskednek”. Tisztelettel nézem őket, de a korábbi taxisofőrös példám jut eszembe róluk. Én kizárólagos főfoglalkozásnak tekintem, ennek megfelelően építettem-építem fel a további életritmusomat is.
Mindamellett annyi „tanulópénzt” fizettem eddig (99%-ban a saját felelőtlenségem, önfejűségem és hiányos ismereteim miatt, de hát ezek is tőzsdei főbűnök!), hogy szükségét érzem másokat kezdőként (esetleg haladóként) megóvni ezektől a teljesen felesleges veszteségektől.
Ennyit kitérőként.
Kedves Barátom fentebb kérdezi, mikor kereskedem, ha ezt „munkaidős” tevékenységként végzem. Mielőtt erre (is) válaszolnék, visszakanyarodnék a tegnap abbahagyott írásom végére.
A korábban említett indikátorokra a kereskedési tapasztalataim során „szoktam rá”, nem láttam ezt a kombinációt sehol úgy szerepeltetni, hogy ez a mindenre jó orvosság lenne (miután ilyen nincs is, de ezt tudjuk). A neten számos olyan egzotikus indikátorról és jelrendszerről lehet olvasni, ami valójában semmivel sem ad jobb vagy több jelet, mint a tanultak közül a leggyakoribbak és a legjobbak, de egyesek (kellően misztifikálva, persze) ezeket, mint igazi jövendőmondókat említik. Én még addig se jutottam el, hogy egyáltalán rákeressek ezekre, nem hogy kipróbáljam. Épp elég az a százas nagyságrendű indikátor, amit a legegyszerűbb felületek is felkínálnak. De jó lenne ezek közül csak 10-20-at úgy ismerni, hogy minden rezdülésüket megfelelően tudjuk értékelni... Száz szónak is egy a vége: ne keressünk mindenféle elvont kereskedéskönnyítő jelrendszert, leginkább tanuljuk meg azt, ami a tanfolyam anyaga. Véleményem szerint ez az igazi szentírás!
Én leegyszerűsítettem a saját dolgomat: az „elhatározási ponton” konkrétan betáraztam magamnak, hogy csak három-négy devizapáron fogok kereskedni, valószínűleg csak az OANDA felületén, valószínűleg csak manuálisan, valószínűleg scalp technikával, vagy ahhoz közelálló stílusban, a napi minimumcélként az 1,5%/nap eredmény elérésére törekszem a mindennapi tőkeösszegre vonatkoztatva, és napi 3-4 órát töltök megszakításokkal a gép előtt, aminek a konkrét időpontjait és időtartamait a kereskedési tapasztalatok alapján fogom meghatározni később. Mielőtt nekifognék a napi kereskedésnek, megpróbálom meghatározni a várható rövid-és középtávon (délelőtt-délután, ill. egy napra) várható főbb irányt. Ehhez legalább 15-20 percet „szemezek a chart-tal”. Lehet, hogy ez soknak tűnik, gyakorlattal majd rövidülni is fog, de van időnk, hiszen mindig van kereskedés, nem maradunk le semmiről (még ha ez gyakran látszik is így, de rájöttem, hogy ez is csak a kezdők egyik elemi hibája). Egyóráson a heti-kétheti trendek elemzése, értékelése – ez a kezdet. Itt azért kialakulnak olyan középtávú támaszok/ellenállások, amiket okvetlenül rajzoljunk be! Nem fölösleges időtöltés ez! A kialakult támaszok/ellenállások sokszor fél napokra fogják/tartják az árfolyamokat. Ezt jól ki lehet használni, de lehet rajtuk ideiglenesen kellemetlen veszteségbe is beleszaladni, gyakori a szűk range a nap unalmasabb egy-két órájában ezekre a szintekre tapadt árfolyamokkal.
Előrebocsátom, az én kedvenc devizapárjaim: EURUSD (ezen kötök leggyakrabban), EURJPY, USDJPY és a kábel. Az EURJPY-n meglepően komoly mozgások tudnak kialakulni, nem ritka mostanában a napi 150-200 pont, oda-vissza. A legfőbb gond ezen a chart-on a magas spread (ritkán kevesebb 3,5-nél, legalábbis az utóbbi időkben). Az USDJPY régebben olyan kis nyugis chart volt, ma pont az ellenkezője, viszont kellemesen alacson (mostanság) a spread, akár 0.8-0.9.
Azt a „technikát” alakítottam ki, hogy a yen-nel kapcsolatos devizapárokat inkább indikátorokként figyelem, mivel az utóbbi hisztérikus időkben a piac azonnal, mint csiga a házába, egy kicsit borúsabb hangulat esetén is a yen-be menekül (meg a dollárba), még ha csak két-három óra időtartamra is! Lehet, sőt valószínű, hogy amit most írok a legutóbbi három-négy hónap megfigyeléseiről, az már nyáron sem lesz igaz, vagy legkésőbb az ősszel, de most tényszerűen visszakereshető (meg is lehet tenni háromóráson és egynaposon). Ha rosszul zár pl. Tokio, akkor reggel fél héttől-héttől már lehet látni az USDJPY időszakos gyengülését, ezzel szinte szinkronban az EURJPY is hasonló tendenciákat mutat. Ennek nagyított kópiájaként az EURUSD azonnal reagálni kezd, ha az EURJPY beesik pl. 20 pontot, akkor az EURUSD biztos, hogy 30-at fog, stb. Manapság a piac minden tekintetben értelmetlen, ostoba túlreagálásait láthatjuk lépten-nyomon, és ha az ember hallgatja a híreket és olvassa a világgazdasággal, válsággal kapcsolatos online comment-eket a legfrissebb (és nem politikailag elfogult, hazudozó, „vonalas”) hírportálokon, akkor láthatja, az igazi adatok gyakran már meg se rezdítik a piacokat, de ha valamelyik főokos (Trichet, Bernanke) röffent valamit, arra másfél órás csapkodó, kiszámíthatatlan hisztéria a reakció... Értelmes ember ilyenkor például NEM köt (szerintem). Én inkább ezért figyelem a híreket: nem a tartalom a lényeg, hanem a hír ténye! Nézzük meg pl. a tegnapi napot: egy amerikai gyógyszeróriás felvásárolta felfoghatatlan összegért a másikat. Mire gondolnánk? Mégiscsak megindul az amerikai gazdaság, lesz itt fellendülés. Ehhez képest a dollár jól beesett (most porolja le magát éppen...).
Mindenkinek javaslom, regisztráljon be minél több hírszolgáltató-kommentáló felületre, akár egy demó újra és újranyitásával (itt most nem illik tippeket adni, tanultuk ezeket a tanfolyamon), mert ingyen jönnek a magyarázatok, hírnaptárak (mindegyikben más-más hírek lesznek „vastagbetűsek”, erre készüljünk!), több szem többet lát, némelyik minden reggel küld egy kis elemzést valamelyik devizapárról (ezeknek csak az elemzési metódusát nézzük meg, a következtetéseket kritikával kezeljük!). Tudom, Horváth Úr most a bajusza alatt kajánul mosolyog, mint megrögzött technicista, de nekem fontos információk ezek, és az általam kialakított „gyertyavadászat” fontos részét képezik.
Szóval: a reggeli (kereskedés előtti) tájékozódás, hírolvasás és az előző trendek, támaszok/ellenállások berajzolása után elkezdődik a várakozás arra a jel-együttesre, amit végső soron mindenkinek saját magának kell kialakítania, és ebben semmi külső segítség nem lehet teljes értékű. Én máshogy látok egy „jelet”, mint mások, esetleg tapasztalatból (ki mertem mondani: megérzésből) esetleg mégsem kötök, mikor más már nyerő mezőben van, vagy bekötök, mikor még nem teljesen 100%-os a jelrendszer (ha lenne 100% megbízhatóságú „csillag-együttállás”, tízezrek ülnének tonnás aranytömbökön, mint tudjuk. De hát nincs így...).
Milyen jelekre kötök? Mielőtt erről írnék, a „stratégia” más elemeiről kell írnom, hogy világosabb legyen az irányvonalam, kiegészítve néhány saját megfigyeléssel.
A fent említett devizapárokon (és csak ezeken, én a többit nem figyelem, ott valószínűleg teljesen más jelrendszerek működnek jól) „dolgozva” észrevehető, hogy általában a legunalmasabb range is legalább 25-30 pont szélességű (pl. az EURUSD-n), ez pedig már alkalmas arra, hogy egy scalper „levadásszon” néhány gyertyát, és ezzel csinálja meg a napi nyereségét. Alapszabály (nálam), hogy egy ilyen módszerrel kötésenként 10-15 pontos mozgást is ki lehet és ki is kell használni, természetesen ha kialakul egy tartósabb trend, akkor azon igyekezni kell rajta maradni, ha a mikrotrend csak néhány perces, negyed-félórás, akkor azt maximálisan ki kell aknázni, jó scalperhez méltóan lehetőleg „alján venni-tetején eladni” (ill. fordítva a shortnál).
Tisztázom, mit tekintek mikrotrendnek.
Megfigyelhető, hogy a piac „emlékezete” több időtávra bontható, és ezek között gyakori az átmenet is. Azt észrevettem, hogy mostanában, a piaci hisztériák idején nem ritka a félórás-egyórás „emléknyom”, amit túllépve a piac azonnal, akár gyökeresen fordul. Középtávon szerintem két-három nap az, amíg a piac valamelyest figyelembe vesz helyi trendeket és támaszokat/ellenállásokat. Mostanában pl. nemigen látom döntő jelentőségét/lehetőségét annak, hogy egynapos időtávon komolyabb kötést csináljak vagy az itt kialakult trendeket döntően vegyem figyelembe. Tájékoztatóként szem előtt tartom, de tudom, bármikor visszafordulhat a napi mozgás. Most nehezebb megtalálni a fő mozgások tartós irányát, ezért tartom célravezetőbbnek, hogy (akár a trend ellenében is, korrekciókban) néhány gyertya „levadászásával” csináljuk meg a napi nyereségünket. Gondoljuk el: ha egy-egy kötésen, 5-8 percig nyitott pozíciókkal a napi kezdő tőkeösszeg 0,5%-át megcsináljuk kötésenként (ami egyesek számára nyomorúságosan kevésnek tűnik...), de ezt egy nap alatt 5-6 alkalommal megcsináljuk (ami szinte a „pénzfeldobás” valószínűségi szintjén is simán hozható, kellően szűk stoppal, de erről majd később), az napi 2,5-3%, ami egy kellemes nyereségráta, ha hosszú távon stabilan biztosítani tudjuk (és tudjuk, tanúsíthatom).
Tudom, Horváth Úr már szélesen mosolyog a több napra-hétre bekötött nyerő kötéseinek tudatában, de ez az egész „játék” (mert én annak tekintem, annak ellenére, hogy végtére is a megélhetésemre megy) csak szigorúan személyre szabottan tud jól működni. Ha olyan stratégiát erőltet valaki, ami alapvetően távol áll a személyes mentalitásától (én például nem tudnék egy vesztő helyen lévő stoppal órákig ülni, birka módjára várva, hogy kedvezőtlen esetben jól kistoppolódjak, bár tökéletesen betartottam a „klasszikus” szabályokat, stb.), garantált a bukás a tőzsdepszichológia szabályainak azonnali megsértése miatt. Tudom, sokat lovagolok ezen a témán, de tapasztalataim szerint ezt a tanfolyamon is NAGYON elhanyagolva, érintőlegesen kezeltük, és a lényeget (a tőzsdei hosszú távú stabil nyereséget) tekintve döntő szerepe van, bármennyire is fáj ezt elismerni. Sokkal-sokkal többet és mélyebben kellene ezzel foglalkozni mind a tanfolyamon, mind a kezdők első lépéseinél.
Tehát: annak tükrében, hogy alapesetben csak 10-15 pontos változást szeretnénk megfogni, és nem szeretnénk (lehetőleg semmit, vagy csak nagyon keveset) veszíteni, a következő együttállásokra várok, mondjuk a példa kedvéért long irányra (néha 20-30 percig, van időm, közben olvasgatok, zenét hallgatok, stb. kinek vérmérséklete szerint):
RSI(14) lehetőleg a minél alacsonyabb tartományban legyen, és onnan vegyen felfelé irányt (EURUSD-n észrevettem, hogy a leggyakrabban egy extrém, esetleg hosszabban elhúzódó extrém range után az indikátor szinte mindig még egyszer belecsíp az extrém tartományba, ez a jobb kötési időpont). Egy a lényeg: lehetőleg 40 alatt legyen és felfelé induljon.
MACD(12-26-9) minél alacsonyabb szinten keresztezzen, én a pozitív tartományban történő, „jó irányú” kereszteződésre csak nagyon ritkán kötök longra (a példához ragaszkodva), még ha utána komoly ármozgás is indul, mert szinte mindig meglesz ennek a böjtje. Legalább -0.0005 vagy az alatti értéket preferálok long esetében, shortnál fordított előjel. Minél alacsonyabb (a példabeli longnál), annál jobb. Én ezt a beállítást (12-26-9) csak a saját stratégiámhoz találtam ki, mindenkinek javaslom, kísérletezzen! Ez ugyan eléggé gyors és talán kissé „ideges” mozgást fog mutatni, de a többi indikátorral együtt értékelve nekem megfelelő. Még egyszer hangsúlyozom: mindenki a saját kereskedési metódusára és vérmérsékletére szabottan állítsa be az indikátorokat (és természetesen a választott kereskedési időtávra!).
Amikor a MACD már nagyon közelít a keresztezéshez (a hasábok már zöldek, azaz csökken a távolság a két görbe között), készüljünk! Előre be kell tenni a kötés-ablakot, előre elhatározott unit-mennyiséggel, amit én (átlépve a tanfolyamon tanultakat) előre beállítok. Már hosszabb ideje tapasztalatból és megszokásból a mindenkori tőkeösszeg 5-8%-ával kötök egy-egy trade-t. Nem akarom ezt most bővebben indokolni, nálam ez így alakult ki, ennyi. Mindegyik devizapáron reggel kiszámolom, hogy az aktuális, induló tőkeösszegemre vonatkoztatva, mennyi unit az 1%, és ennek megfelelően egy cetlire felírom az 5, 6, 7 és 8% értékét. Ezeket az összegeket kötöm, minden egyéb kalkuláció nélkül, a pillanatnyi trend erősségétől (meredekségétől, időbeli tartósságától) függően.
Régebben sokáig szenvedtem attól az alapvető hibától (és gyakran vesztettem is rendesen), hogy simán bekötöttem a tőke 25-30 (!)%-át egyszerre, aztán jött a szoruló gyomor meg az idegeskedés, és a kistoppolódás súlyos vesztesége.
Vissza a kötési pont meghatározásához: Bollinger-band (14-2). Tudom, Horváth Úr szerint ez a kezdők indikátora, de ha használható, miért mellőznénk? Nekem nagyon is használható jeleket ad ezzel a beállítással, különösen a középső szignál (tkp. EMA-14), ennek beszűkülésére, a szalag széléhez való tapadásra, a szalagból való kilépésre én különösen figyelek. A kötés pillanatát az a gyertya hozza el, amelyik biztonsággal a középső szignál fölé zár az előző jelek együttállása (és a következőkben foglaltak) mellett. A Bollinger-beszűkülés szerintem roppant fontos jel, de a kitörés irányára nem ad jelet (vagy nem megbízhatót!), ezért csak a többivel együtt szabad értékelni. Én ezért tettem fel az EMA-3-at, inkább tájékoztató, gyors segéd-indikátor gyanánt, valójában a konkrét gyertya úgyis meghatározó: van-e áttörés vagy nincs. Itt egy újabb kis kitérő: megfigyeltem pl. hírek után, vagy valamelyik fejes sajtótájékoztatója közben, hogy a Bollinger-keresztezést nagyon erős forráskritikával kell fogadni, mivel gyakran ad vételi jelet sima korrekciók során is. De ehhez folyamatosan nézni kell az órát is. Jó tudni, hogy (manapság) a „nagy horderejű” bejelentések, adatok után legalább egy-másfél óra időszak kell, amíg a piaci őrület, tombolás csillapodik, és végre „értékén” kezdi árazni a piac az elhangzottakat. Addig csak az erős idegzetűek kössenek (meg az olyan őrült scalperek, mint én...). Nem mondom, jókat lehet ilyenkor is kaszálgatni, de roppantul „észnél kell lenni”, azonnal kiugrani, ha kezdene vesztőbe fordulni a kötés (ez ellen véd meg többé-kevésbé a később részletezendő stop-technika).
Tegyük fel, normális kereskedés és ármozgás van, menjünk tovább. Ha minden együtt áll, nagyon erősen figyelek a Parabolic SAR (0.02-0.2) jelekre, a végső döntéshez nekem ebben a stratégiában ez az indikátor ad jelet (és a záráshoz is, de erről később). Ha az előző „csillagzat” mellett a SAR éppen vált, ráadásul egy-két gyertyán belül a Bollinger keresztezés is „jó irányban” megtörtént, a trend fordulója biztosnak látszik az RSI és a MACD tükrében, és a korábban berajzolt trendvonalak, támasz/ellenállás szintek is a kötés megfelelőségét igazolják, akkor: KÖTÉS! Ha volt előtte MACD eltérés netán, és az RSI második-harmadik extrém belecsípése is visszaigazol, szinte nem hibázhatunk (legfeljebb az árfolyam még bicsaklik egy kicsit, de 5-6 perc után mindenképpen a „jó irányba” kell indulnia, ellenkező esetben azonnal kistoppolás, kis veszteséggel!).
Hangsúlyozom, minden eddigi dolog, amit leírtam, saját megfigyelés és korábbi tapasztalat eredménye, a tanfolyamon hallottak szerinti „kreatív stratégia”. Meggyőződésem, hogy a tanultakat mindenkinek gyakorlással és még több gyakorlással saját temperamentumára, kereskedési stílusára és az elérendő céljaira igazítva kell alkalmaznia és kikristályosítania. Lehet, hogy egyesek erős homlokráncolás közepette zsigerből elutasítják ennek a módszernek minden elemét (közben tudat alatt sok dolgot ők is úgy csinálnak), míg mások megpróbálják betűhűen lekopírozni, és mégis folyamatosan buknak majd. Én csak azt próbálom a kreatív gondolkodás elősegítésére leírni, amit én adott körülmények között tapasztalok, és amely tényezők hatására jelenleg kötök.
Most (ha még nem emelkedett a Tisztelt Olvasó cukorszintje az egekbe) a kötés további gondozásáról néhány szót!
A kötés előtt célszerű meghatározni, mennyit vagyunk hajlandók az adott kötésen veszíteni – hangzik a tananyagban, ami teljes mértékben igaz, de...
Én kezdőként igen sokat buktam azon a megfontoláson: egy kötésen legfeljebb a tőke 1-1,5-2,0%-át engedjük elveszni. Látszólag piti összeg, simán bukható(-nak látszik). Azt azonban gondoljuk végig, hogy a napi 3 db vesztő trade (amit maximum megengedünk magunknak, ha ez összejött, azonnal hagyjuk abba!) máris elvitte a 2% per vesztő kötés esetén a számla 6(!) %-át! Ez gyilkos veszteség, mert azonnal kiválthatja az egyik legalattomosabb tőzsdepszichológiai hiba elkövetését: ezt most azonnal vissza kell nyernem (nem nyugodhatok, amíg legalább nullszaldóval nem zárok, nem igaz, hogy ennyire béna vagyok, nem lesz ez így sokáig, vacak a piac, rosszak a használt indikátorok, vesztes stratégiát erőltetek, mindenki hülye, biztos figyelik a kötéseimet és direkt kistoppolnak, az egész tőzsde egy aljas pénznyerő automata, mindenki ellenem van... vagyis az agresszív kismalac effektus!). Ezt, úgy érzem, nem szabad megvárni!
Emlékszem egyik esetemre, mikor az egyik lenullázódás után (igen, igen, volt ilyen többször is) a frissen megérkezett „feltöltés”-sel elkezdtem a kereskedést egy napfényes délelőttön. Néhány perc alatt (idegeskedve a nagy összeg miatt) -7,5% veszteségbe kormányoztam magam. Nem tagadom, valamiféle pánik lett úrrá rajtam, felhívtam tehát a Kedvesemet, közölve: pánikban vagyok, nem tudok normálisan gondolkodni, mit csináljak? Jött a higgadt (?) válasz: „-Zárj ki mindent, kávézz, és kezdd újra délután hideg fejjel!-”
Ezt tettem, és estére 10,7% nyereséggel zártam a napot. Jó dolog volt egy kisebb használt kocsi árával a számlámon pluszban zárni... De ne ezt kövessük! Nem kell idáig eljutni!
Vissza a tanfolyamon tanultakhoz: azt írja a „Biblia” (jegyzet), hogy a napi veszteséget két vesztes kötés után ne növeljük tovább, zárjunk, és másnap folytassuk. A baj az ezzel a tempóval, hogy pillanatokon belül össze tud jönni két vesztő kötés, ha bárgyún megvárjuk a klasszikus szabályok szerint elhelyezett stopunk gépies érvényesülését. Ekkor tulajdonképpen két napot veszítettünk azonnal: az előző nap nyereségét és a tárgyi nap teljes munkáját. Van mínusz öt százalékunk és buktunk két napot, a semmiért. Arról már nem is beszélek, hogy kisebb összeggel (pláne, ha még másnap is kifogunk egy bukó szériát, netán még egyet a héten) a régi egyenleget is fokozottan nehéz visszaállítani, belekerülünk egy olyan spirálba, ami csak a veszteséget növeli, és NAGYON nehéz kiszállni! Higgye el mindenki, tapasztalatból mondom.
Én egy idő (és számos vesztes kötés) után elhatároztam, nem engedek vesztő kötést magamnak, ha mégis beesik egy-egy, akkor azonnal korrigálok, és a napot nem hagyom úgy abba, hogy ma vesztettem. Erre sem időm, sem kedvem nincs. Elgondolkodtam, milyen stop-technikával lehetne minimalizálni a veszteséget, esetleg teljesen kiküszöbölni, akár azon az áron is, hogy nem vagy alig csinálok valami nyereséget aznap. Hosszú távon egyértelműen gyümölcsözőbb, ha veszteség nélkül szállok ki (akár több napon át is, legfeljebb tapasztalatokat szereztem, pénzt nem, de a számlám nem csökkent). Kísérletezem a mai napig hogyan tudnám ezt megvalósítani.
A fentebb leírt kötési metódushoz néhány tapasztalatot szeretnék első körben hozzáfűzni.
Régebben (igazából ma is) az volt a véleményem, hogy egy valamirevaló scalper minden chart-on beszáll, ha az nem egy egyenes vonal. Igazából csak végig kell gondolni: akár pénzfeldobással is legalább 50% valószínűséggel jó irányba köthetünk. Ha a rossz irányokat igen kis veszteséggel azonnal kizárjuk, netán a trend irányában azonnal fordítva bekötünk, már növeltük a siker esélyét, a matematika szabályai szerint jóval 50% fölé. Innen már olyan nagy baj nem lehet.
Hogyan csökkentem a veszteség esélyét?
Előre meghatározom, hogy összegszerűen mennyi az a maximális veszteség, amit elviselek egy kötésen. Eddig még semmi új dolog, de! Ezt az összeget egy nagyon kicsi számszerű veszteségként előre rögzítem magamnak, a mindenkori kötésnagysághoz társítva, a mindenkori aznapi számlaösszeghez rendelve. Ha (a számítás egyszerűsége miatt és a kezdő számlaösszegek szokásos nagyságrendjéhez viszonyítva) ezt az összeget 10.000.-Euro számlaösszegnél max. 50 Euro-ban (nem tévedés, ötven euró!), azaz fél százalékban rögzítem, előre kiszámolom, hogy a bekötendő tőkeösszeghez és az adott chart-hoz viszonyítva ez hány pont lesz a „rossz irányban”. A kötés pillanatában manuálisan ide állítom be a stopot. De nem hagyom ott!
A fentiek szerint bekötve az esetek min. 90%-ában legalább a bekötés gyertyája és az azt követő, „Parabolic-váltó” gyertya biztosan nyerő irányt fog mutatni. Abban a pillanatban, hogy a kötés utáni második gyertya pluszban zár, már készenlétben állok, azaz a stopot már „mobilizáltam”, tartom a nyerő tartományban. Ha a harmadik gyertya is nyerő sávon zárt, azonnal beteszem a stopot pozitív mezőbe. Ezen a kötésen már nem veszíthetek – és ezt mindennél fontosabbnak tartom manapság, a primitív piaci hisztériák idején. Lehet (gyakran elő is fordul), hogy a következő egy-két-három gyertya még visszacsap, ha mással nem, egy kis kanóccal, és kiveszi a stopomat, de már nyerő mezőben (nem beszélve arról, hogy ha a gyertyák kicsit megszaladnak jó irányban, azonnal manuálisan húzom a stopomat, növelve az adott kötésen elért nyereséget, vagy az általam kedvelt Parabolic-stophúzást alkalmazom).
Ha kistoppolódtam, akkor is max. 2-3 percig volt vesztésveszélyes a kötés, ha jó (-nak látszik) a trend, újrakötöm, általában még kedvezőbb helyzetben, ha túléltem a kötés utáni perceket, már csak azt kell türelemmel kivárnom, valódi, tartós trend alakul-e ki, vagy pillanatnyi nyereség realizálásával kiszállok, és tovább várok „hosszú, méla lesben”.
Kitérőként a méltatlanul mellőzött Parabolic-ról és a segítségével alkalmazott stophúzásról:
Ha a kötés nyerőbe fordult, és a kötés utáni 3-4 gyertyában még nem stoppolódott ki a nyerő mezőben lévő stop, kis türelemjátékként (és jelentős lelki erővel) kivárhatjuk, amíg a bent lévő stopunkat a folyamatosan emelkedő (a példában long irányról beszélek, short-nál értelemszerűen mindent fordítva értelmezzünk) SAR pöttyök „utolérik”. Innen nincs más dolgunk, csak értékelni a trend erejét és lendületét, és ennek megfelelően percenként akár, húzogassuk a stopot immár biztosan nyerő mezőben egyre nagyobb nyereségek felé! Alapvetően a Horváth Úr által leírt „követő stop” technikák egyikéről van szó, amikor a stop-módosításokat maga a Parabolic számolja helyettünk, semmi egyéb dolgunk, csak továbbhúzni grafikusan a piros vonalat (nincs is annál jobb, mint mikor 50-60 pont nyerőben azon kell morfondírozni, kiüttessük-e a kötést a következő gyertyával, vagy még esélyt adjunk az árfolyamnak egy újabb ugrásra...). Tudom, van, aki fanyalogva most azt mondja: nem fogok a gép mellett ülni órákat... De amikor egy félórás ilyesféle stophúzgálás után a számla mondjuk 2-3.000.-Euro-val hízik (és utána lazán elmehetünk a Kedvesünkkel egy megérdemelt jutalom-kávéra), minden ellenérv a semmibe hullik!
Még egy kis tapasztalat, a közelmúlt mozgásai alapján: a SAR mínusz második-harmadik gyertyájára (azaz az aktuális gyertya előtti második-harmadik Parabolic-pontra) igazított stopok tapasztalatom szerint a kisebb korrekciókat simán kibírják, és még mindig rajta maradhatunk az eredeti, erős trenden, esetleg a korrekció után kettővel-hárommal továbbhúzva a stopot biztosabb és magasabb nyereséget „spájzolhatunk”. Én itt nem tudok aranyszabályt ajánlani, csak azt, hogy mindenki kísérletezzen, és ennek megfelelően kössön-stopoljon! Nincs örök érvényű biztos megoldás (ha lenne, tudjuk: rendőrök, Nagykörút, dollármilliárdosok...). Azt mindenesetre hozzáteszem: ha már erősen „pirosodik” a MACD hasábjainak sora, inkább húzzuk fel a stopot az árfolyam alá, stoppolódjunk ki combos nyereséggel. Legfeljebb újrakötünk.
Sok sikert, kellemes kaszálást! Remélem, segíthettem.

---

#6 | Tuza Ervin | 2009-03-10 13:27:21

Kedves Tuza Ervin
Engem is nagyon érdekel a folytatás, mivel szinte ugyan ezt az utat jártam be én is 2005 óta.

Ma reggeli kereskedésem a linken, és mivel a napi 2.5%-os felső limitem megvan ezért befejeztem.

http://www.ivpicture.hu/pic.php?id=63453&mode1 ...

---

#5 | Lakatos Edgar | 2009-03-10 09:39:35 | Módosítva:: 2009-03-10 09:50:20

Engem mindenképpen érdekelne a folytatás...
Lenne még egy kérdésem is: Említette, hogy szinte kötött időben kereskedik, ez mikor van??
A válaszát előre is a tapasztalatot meg nagyon köszönöm.

---

#4 | Tornai Mátyás | 2009-03-09 22:20:04

Köszönöm a biztatást, mindenki okulására (remélem), folytatom.
Én (mint eddig is sejthető volt) csak az OANDA felületét használom, japán gyertyákkal, piros-zöld színezéssel, fekete háttérrel, teljes képernyőre nyitott felülettel, alsó harmadban az a két indikátor, amit a charton kívül futtatok, külön felugró ablakban a képernyő bal alsó sarkában a számlaegyenleg és a mindenkori százalék jelzése. Egyszerre alapértelmezettként az a három-négy chart van beállítva, egypercesen, amit éppen figyelek (most éppen az EURUSD, EURJPY, USDJPY és a kábel). Ezeket lapozom le-föl, egyidejűleg háromnál több chartot szerintem nemigen lehet hatékonyan figyelni. Korábban két képernyőt használtam, de ez inkább csak kóstolgatásra való, inkább megosztja a figyelmet, mint koncentrálná. Figyeljünk arra is, hogy az egymás alatt lévő chartok azonos idő és árfolyam-léptékkel legyenek „skálázva”, mint arról már írtam, mivel a fel-le lapozás közben szinte egymásra vetítődnek (amikor bekötök, gyakorlatilag két-három másodpercenként lapozom a három fő árfolyamot). Lehet a képernyőn osztott mezőkkel is operálni, ez nekem kevésbé volt hatékony. Az még lehetséges megoldás (akinek van két gépe, és ebből az egyik pl. laptop), hogy a fő chart és az aktuális kötés megy a fő gépen, a figyelés meg (esetleg más tevékenység mellett, ha ezt muszáj) a laptopon.
Kitérőként: milyen géppel kereskedem? Nos, természetesen semmi extra, a gép maga egy korszerű, de nem túlextrázott gép, amit szakcéggel, garanciával rakattam össze, különös tekintettel a megbízhatóságra, a csöndes üzemre és az esetleg napi 24 órás működés tartós elviselésére, jó minőségű procival, 2 GB memóriával, két merevlemezzel, hogy az eltárolt dolgokat ne a fő winchesteren kelljen őrizni, mert ha a gép keresni kezd, lelassulhat, vagy bármi történhet (így is, persze, de minimalizáljuk a gondok lehetőségét). Fontos, hogy legyen abszolút legális MINDEN software, még a legegyszerűbb is, hiszen azon túl, hogy ez így tisztességes, nem lehet rizikózni azt, hogy esetleg a legkritikusabb pillanatban valami másolt vacak program beindul és lefagyasztja a gépet. Én berakattam egy combosabb videokarit, hogy két képernyőt is tudjak egyszerre hajtani, de ez nem kötelező, nem is fontos. Sokkal fontosabb az abszolút megbízható internet-kapcsolat, én például emiatt dobtam ki a T-Com-ot, egyszerűen nem alkalmas a hektikus szolgáltatásuk a biztonságos kereskedéshez (Budapest egyik legfrekventáltabb kerületéről beszélek, nem a tanyáról, bár ott is tudni kellene szolgáltatni...). Senkinek sem ajánlom ezt a szélhámos céget. Szerintem a vezeték nélküli kapcsolatot is mindenképpen felejteni kell, még a gép perifériáinak csatlakoztatásánál is! Ne kockáztassunk vezeték nélküli egérrel, stb. Ezek mindenféle zavarokat szedhetnek fel, „kifecseghetik” a belépési kódjainkat (indítson be bárki a lakásában este pl. egy olyan laptopot, amelyikben automatikus hálózat felderítés van, másodperceken belül 5-10 hálózatot jelez a gép, innen már csak egy ingyenes key-gen program kell a netről, ami 10-20 másodperc alatt feltöri a gép kódját!..). Egérből valami nagyobb, nehezebb típus a jó, minél nagyobb felbontással (én a jó G25-re esküszöm, ráadásul ez játékra is optimális). Fontos a jó LCD képernyő legalább 60 Hz frissítéssel, és legalább 22 collal (én 24-est használok, ma már bőven megfizethetők ezek). Végtére is, ezt bámuljuk több órán át...
Pár szó még a demo-ról: természetesen ezen kell a végletekig begyakorolni a kötést, de nem a kötések sikeressége, hanem a technikai készség miatt. Az éles charton való kereskedést nem helyettesíti, még ha csak kis összeggel kereskedünk is. Az OANDA például megenged néhány ezer euro-s számlát is (sőt, még kevesebbet), ellentétben más cégekkel, ahol van egy minimum-limit, ráadásul a kezelőfelületen szinte mindent grafikusan intézhetünk, ellentétben másokkal, ahol pl. ajánlati könyveket kell(ene) bogarászni. Én csak ajánlani tudom mindenkinek devizára. Az éles kereskedés felelőssége és a valódi rizikó érzése teljesen megváltoztatja a hozzáállást, tanúsíthatom. Aki tehát valóban meg akar tanulni kereskedni, mindenképpen éles charton próbálkozzon (és szokjon hozzá a gondolathoz, hogy kezdőként szinte biztosan veszíteni fog, de a későbbi meggazdagodásnak ez az ára, nem is igazi kereskedő az, aki egyszer-kétszer nem nullázta le magát, ez a legnagyobb mágusokra is igaz, a világ tíz legnagyobb tradere közül hét volt karrierje elején a padlón, totális vagyontalanságban...).
Néhány szó az életmódról: én könnyedén váltottam erre a „műfajra”, mert a csemetém már önálló felnőtt, a Kedvesem egy szupertoleráns angyal, én meg alapvetően éjjeli bagoly vagyok. Miután elhatároztam, hogy ebből fogok (jól) megélni és életem alkonyára nagyon komoly vagyont felhalmozni, hogy hatvan évesen már csak szórakozásból tőzsdézhessek, mint írtam, minden kötelezettségemet felszámoltam, cégek, munkák befejezve, kapcsolatrendszeremet is gyökeresen átalakítottam (redukáltam is jó részben, mert alapvetően csak olyan emberek társaságát keresem, akiktől tanulhatok, és lehámoztam magamról a csak a véremet szívó piócákat, mind anyagi, mind mentális szempontból). Rendszeresen, napi elfoglaltságként, „hivatásszerűen” tőzsdézem, szinte kötött „munkaidővel”, semmiképpen sem esetlegesen, bele-belekapva, háttérben síró gyerekkel, anyóspajtival, zsémbelő házastárssal, állandóan programot kínáló haveri körrel. Ezek egyenesen visznek a sárba, a bukásba.
Kitérő: írja valaki valahol, hogy meglepően sok vállalkozó múlttal rendelkező ember van manapság a tőzsdések között, szerintem ezen a blogon is. Szerintem ez a természetes. Aki vállalkozó volt régebbi életei egyikében, az hozzászokott a folytonosan változó környezethez, a pillanatnyi sikerek és zaftos bukások ízéhez, a totális kilátástalanság és a megmagyarázhatatlan határtalan optimizmus szinte napi váltásaihoz. Ugyancsak belátással van egy ilyen szemléletű ember arra nézve, hogy a napi veszteség még nem jelenti a teljes veszteséget hosszabb távon, ugyanakkor a siker szinte mindig csak pillanatnyi, ezért élvezni kell az ízét. Szerintem egy alkalmazotti mentalitású ember sosem lesz sikeres tőzsdés, mert valahol mindig mástól várja a dolgok végső megoldását és hajlamos a hibákat is másban keresni (rossz a chart, a brókercég, vacak az indikátor, késik-siet-hamis jelet ad, a brókercég átver, biztos figyelik a kötéseimet, stb...). Az ilyen ember pont ezért alkalmazott: egész életében mások céljainak a megvalósításáért dolgozik. Ismerősöm mesélte: taxiban ült, a sofőr szokás szerint locsogott, kérdezte, mivel foglalkozik emberünk. -Tőzsdével- jött a válasz. -Hú, az nagyon veszélyes! És már meg is győzte önmagát arról, hogy ezt kipróbálni kész öngyilkosság. Emberünk comment-je: -Semmi baj, kellenek a jó taxisofőrök is...
Vissza a témához!
Mikor úgy gondoltam, már elegendő időt gyakoroltam, hogy vakon kezeljem a felületet és minden szolgáltatását (pl. hírszolgálat), akkor kikristályosodott elképzeléssel kellett rendelkeznem arról (ez viszonylag hamar kialakult), hogy milyen segítséget veszek igénybe, konkrétan: mely indikátorok jelzéseit és azok kombinációját, „együttállását” figyelem. Itt az egyik vízválasztó, vagy bízom bennük, ismerve gyengéiket, és arra „rátartok”, vagy folyton váltogatom őket, és garantáltan irányt vettem a bukáshoz.
Én „kitaláltam magamnak”, hogy a következőket használom deviza scalp-hoz EURUSD-n és USDJPY-n:
Bollinger (14-2)
EMA (3)
Parabolic SAR (0,03-0,3)
MACD (12-26-9)
RSI (14)
Nyilván lehetne mást is, de nekem ezek együtt elegendő jelet adnak (úgy gondolom), és a figyelésük gyerekjáték, mivel az első három eleve rajta van a charton, a másik kettőt meg alul futtatom egy-egy sávon. Minden, amit eddig megfigyeltem, az ezeknek az összességéből adódik, más indikátorokkal szinte újra kellene kezdenem. Más devizákon nem biztos, hogy jól működnek, itt eddig nekem viszonylag jól bejöttek.
A kereskedés kezdése előtt minden alkalommal hosszas tájékozódás, figyelés, információk gyűjtése, szellemi és testi felkészülés (elmenni kló-ra, teát főzni nagy adaggal, úgy tűnik, viccelek, pedig nem). Mindenképpen folyamatosan figyelem a híreket a netes hírportálokon és a rádió is szól a háttérben a gazdasági hírekkel. A hírek előzetes értékelése és egy hozzávetőleg kialakított napi stratégiai elképzelés nélkül leülni kereskedni igazi vakkereskedés, biztos út a nullázódásba.
Az előző napi chartok elemzése végtelenül fontos: meg kell látni a trendeket, a lokális támaszokat/ellenállásokat, a mikrotrendeket, a fő mozgások irányát erejét, jellegzetességeit. Ez legalább 15-20 perc, három-négy charton. Régebben elkövettem azt a hibát (többek között), hogy a gép bekapcsolásakor feltűnő első impresszióra azonnal bekötöttem (hú, pont most lőtt ki/szakadt be, még a végén lemaradok valamiről, azonnal be kell kötnöm - természetesen rendre rossz irányban...). Nem szabad azt gondolni, hogy „most maradtam ki a nagy lehetőségből”. Minden nap van tőzsde, minden nap telis-teli van lehetőséggel. A fenti azonnali bekötés a tőzsdei főbűnök talán legnagyobbikából ered, a kapzsiságból. Ha valaki ezt legyőzi magában, már félig sikeres. Lesz idő kiérlelni a jó beszállási pontot, ha van az emberben türelem, és ha nem hivatásszerűen csinálja valaki a kereskedést, állandóan pánikol, hogy lemaradt valamiről. Ez is hiba, amit tudatosan kell leépíteni.
A megfelelő híranalízis és chart vizsgálat után ki kell alakítani az aznapi irányvonalat: ma inkább longolok, inkább shortolok, vagy valószínűleg oldalazásban kell helytállnom. Hosszú idő alatt érlelődött meg bennem, hogy az előző tőzsdezárások tükrében gyakorlatilag három napszak van, amik között néha váltani kell a rövid távú stratégiát (ezen alapulnak a napi irányszűréssel kombinált strat-ok is). Tudni kell reggel, hogyan zárt Tokió és hogyan nyitott Frankfurt, London. Délután figyelni kell a new york-i nyitást és este 10 körül a zárást, hogy aztán eltaláljuk az éjszakai távol-keleti irányokat, amik aztán befolyásolják a másnap reggelt, és így tovább, állandó körforgásban. Talán ehhez lehet köze a heti irányszűréssel operáló stratégiáknak is (ezt a devizán én nem ajánlom manapság, a piaci hisztéria tombolásában, elég sokat veszítettem rajta még tavaly nyáron és ősszel, persze, lehet, hogy hibákkal csináltam).
Az elemzést mindenképpen egynaposon kezdem, átnézve a fő trendeket, itt hasznos lehet néhány mozgóátlag ideiglenes felrakása, pl. 200-as, 50-es és 14-es, stb. Ezek keresztezései sokat elmondanak a várható fő mozgásokról. Nézzük meg ennek megfelelően az ár pillanatnyi szintjét abszolút értelemben: pl. emlékszem, mikor tavaly nyáron az EURUSD átlépte az 1.600-at, még vasárnap este, 10-es spread mellett is azonnal shortoltam a tőke 20%-ával, és nagyon nem bántam meg... Eleve ekkora tőke bekötésénél kb. 700 pontot mehet az árfolyam a rossz irányba az EURUSD-n euró alapú számlán ahhoz, hogy 50% veszteségbe kerülj (akkor még az OANDA 50%-nál automatikusan zárta a pozíciókat, mindegy, mi volt kötve). 1.600-ről nem fog még 700 pontot emelkedni az egyébként is abszolút irreális árfolyam, tehát némi veszteséges időszak után biztosan jön a masszív nyereség. Így is lett, azt hiszem, 1.608-ig emelkedett, utána szinte napjainkig csökkent. Bár benn lenne még az a kötésem... Ugyanúgy nem shortoltam USDJPY-n 87-88 körül, mikor hatéves minimumon van a dollár a yenhez képest. Mennyi most? Valami 98.50 körül áll...
Fontos tehát az árszint is, a mindenkori előző nap, előző hét sávja, támaszai és ellenállásai. Ha mindent előre tudatosan eldöntöttünk és meghatároztuk az aznapi stratégiát, jöhet az első beszállási pont keresése tisztán a technikai elemzés szabályai és az indikátorok jelzései alapján.
Ha eddig elolvasta valaki, megköszönöm, később folytatom, mert most már valamit kéne csinálni a tőzsdén is...
Akit érdekel a folytatás, jelezzen. Ha nem, akkor meg még inkább.
Kellemes kereskedést!

---

#3 | Tuza Ervin | 2009-03-09 16:09:54

Kedves Tuza Ervin!

A tőzsde blog pontosan ezért jött létre, hogy minél többen be tudjanak számolni alkalmazott vagy éppen mellőzött stratégiáikról, kötéseikről, így a tapasztalatait olvasva is sokat lehet tanulni egymástól. Továbbra is mindenkit csak buzdítani szeretnénk a hozzászólásokhoz.

Horváth András
tőzsdeszakértő, oktató

---

#2 | Kiss László | 2009-03-09 15:16:27

Tisztelt Tőzsdéző Barátaim!
Már régóta figyelem a Tőzsdeiskola oldalain zajló információ-cserét. Volt is ingerem, hogy hozzászóljak, de eddig úgy láttam, eléggé kötött stratégiák eredményeit láthatjuk konkrét (megtörtént vagy elméleti) chart alakzatokra vonatkoztatva.
Én az eddigi (több, mint egyéves éles kereskedés) tapasztalataim alapján egy kötetlenebb eszmecserét gondoltam kibontakoztatni, aminek első bejegyzését készítem most. Remélem, a Tőzsdeiskola engedélyezi a megjelenést, és lesz (remélhetőleg minél több) hozzászóló, aki megerősíti vagy cáfolja az itt leírtakat, valamint elmondja, mit is tapasztalt, milyen hibákat követett el, amiből a többiek okulhatnak, esetleg folytathatjuk ezt a „kisregényt”.
Én is megpróbálom ezeken a hasábokon -gondolatébresztőként- ezeket a tapasztalataimat közzétenni. Leginkább azért, hogy másokat megóvjak azoktól a hibáktól, amiket én elkövettem (és rendesen meg is fizettem érte a tanulópénzt).
Először is el kell mondanom, hogy én meglehetősen rugalmasan és „kreatívan” kialakított saját szabályok szerint csak néhány devizapáron, azon belül is valamiféle scalp „technikával” csinálok nyereséget (legalábbis igyekszem). Ezzel kapcsolatban már hosszabb ideje érlelődött bennem, hogy egy kicsit bővebben lenne érdemes írni a kicsit elhanyagolt tőzsdepszichológiáról, és az itt elkövetett (elkövethető) hibákról, valamint azok kiküszöböléséről különös tekintettel az indulás nehézségeire.
Ezt azért gondolom, mert a kereskedés megkezdése előtt az egyik legfontosabb (lenne), és a legtöbben nem szánnak rá elég időt, hogy a jövőre nézve tudatosan meghatározzuk, mit is akarunk elérni a tőzsdén, és ehhez milyen célrendszer megvalósításával juthatunk el. Huhh, most látom, ez eléggé riasztóan „tudományos”-nak látszik, de megpróbálom a saját tapasztalatok tükrében „lefordítani”.
Az egész történet, amiről a továbbiakban írni szeretnék, valójában még jóval a tanfolyam előtt kezdődött. Előzőleg vállalkozóként meglehetősen sikeres pályafutást tudhattam magaménak (építőipar), és megfelelő anyagi hátteret alakítottam ki ahhoz, hogy kitaláljam, mit szeretnék kezdeni a következő életemben (és ehhez ne legyen befolyásoló tényező az, hogy miből fizetem holnap a csekkeket). Félreértés ne essék, nem dicsekszem, hanem az egyik legalapvetőbb tőzsdepszichológiai szabály betartására hívom fel a figyelmet: TÉNYLEG csak azt a pénzt szabad a tőzsdére feltenni (mint kockázati tőkét), ami nem hiányzik a holnapi konyhapénzből.
Aki ezt a szabályt megszegi a kezdetekkor, alapvetően bukásra ítélte a tőzsdei pályafutását, tudjuk miért.
Nos, el kellett döntenem, hogy a szabályzók folyamatos kedvezőtlen alakulása és a gazdasági környezet egyértelmű romlása miatt (én ugyanis gyakorlatilag csak megbízható közületi megrendelőknek dolgoztam, a kifizetés garantált volt, de a megbízások folyamatosan csökkentek, a többit nem kell mondanom) mit akarok kezdeni a hátralévő néhány évtizedre, miből lesz lehetőleg a jelenlegit meghaladó szinten jövedelmem úgy, hogy már csak a befektetéseim dolgozzanak, én meg azok gondozását végezhessem és a kedvteléseimet kiteljesíthessem.
Ekkor jöttek ötletek (internetről, barátoktól, sajtóból, stb.). Valaki mondta, éppen beíratkozott egy tőzsdetanfolyamra, és egész jók a kilátások. Hm! Meg lehet ebből élni ma Magyarországon?
Az ötletadó úgy nézett rám, mintha a Marsról jöttem volna: „-Szerinted?”-
Megvolt a válasz. Innen már csak a megfelelő tanfolyamot kellett kiválasztani.
Itt egy kis kitérőt kell tennem, ha szabad, minden reklám nélkül. Először én is elmentem (súlyos pénzekért) olyan háromnapos-hosszú hétvégés „fejtágításokra”, ahol csak egy dologról nem esett konkrét szó: a tőzsdéről. Ehelyett egymás lelki tuningolása meg mindenféle „sikerorientált mentális technika” szóba került, hadd ne részletezzem, de az ilyesféle „sikerakadémiák” már túl vannak azon a határon, amikor normális ember még egy másodpercig is hisz az új jövőjében. Én is elfelejtettem egy-két hónapra az egész gondolatkört (ti. tőzsdézésből megélni), és más megoldásokkal kezdtem foglalkozni. A szerencsém az volt, hogy közben a Kedvesemmel építkeztünk, és a felújítás rendesen nyelte a pénzt, még azon is gondolkodtunk, kölcsönt kéne felvenni (de jó, hogy nem tettük!). Akkor kellett újra a különböző devizákkal és általában a forint árfolyamával foglalkoznunk.
Ekkor keresett rá a Kedvesem a Tőzsdeiskola honlapjára (valójában nevetséges, hogy egy ennyire kézenfekvő szókapcsolatra eddig nem kerestünk).
Innen már egyszerű volt az út: alapfokú tanfolyam, befizetés, meghallgatás. A többit mindannyian tudjuk, akik elvégeztük (akik nem, azok pedig ne hagyják ki!).
Én a tanfolyam kb. első harmadában jutottam az első valódi válaszúthoz: az itt felszedett ismeretekkel merre tovább? Elég-e ez ahhoz, hogy garantáltan sikeres legyek, pénzt csináljak, ebből jól megéljek? Ehhez azt kell tudni, hogy az alapvető célom volt az eddigi életszínvonalunk fenntartása és az ehhez kapcsolódó bevételi oldal biztosítása. Rengeteg kérdés merült fel, de előtte egy újabb kis kitérő.
Alapvetően, vállalkozóként, hozzászoktam ahhoz, hogy a bevételek abszolút hektikus módon jönnek (vagy nem), és ennek megfelelően a siker/kudarc is mindennapos vendég. Azt tudtam, a tőzsdén sem lesz másként, nem minden fenékig tejfel (szerencsére, mert ki nem állhatom a tejfölös ételeket). Azt is „betáraztam” eddigi gyakorlatomból, hogy amikor a siker éppen a tetőfokán van, akkor kell a legóvatosabbnak lenni, mert már a kertek alatt jár a veszteség (és rendre be is kopogtat, csak szólok...).
Arra számítottam, hogy az eddigi életmódomban nagy változás nem lesz, ha jön a pénz, meg kell védeni, ha elindult kifelé, mindent meg kell tenni azért, hogy megállítsuk. Volt (van) egy nagyon határozott, számszerű elképzelésem arról, mennyit és mikorra akarok összehozni, mennyit és meddig vagyok hajlandó veszíteni, mi az a napi minimum bevétel, amit hosszú távon is fenn kell tartani a jelenlegi szinthez. Itt van az egyik legfontosabb mondanivalóm ebben a bejegyzésben: nagyon sok embert látok, aki csak úgy „tőzsdézget”, minden határozott cél nélkül, talán a maximum, hogy „ha bejön rajta valami, az az ajándék”. Én úgy látom, aki ilyen indíttatással gondolkodik erről a műfajról, alapvetően vesztes hozzáállással „kereskedik” (próbálkozik). Szerintem ebből így csak veszteséggel lehet kijönni.
Arra gondoltam a tanfolyam kezdetétől, hogy én ebből és csak ebből biztosan meg fogok élni, méghozzá az eddigit meghaladó színvonalon. Azt el kell mondanom, hogy egy kicsit gyorsabb felfutásra számítottam, aminek semmi akadálya nem lett volna, ha nem követem el az alábbiakban részletezett hibákat, ráadásul tömegével. De haladjunk sorjában.
A tanfolyam első felében már láttam, hogy én valószínűleg az eddigi vállalkozói szemléletem és gyakorlatom, valamint a „nagyobb rizikó de gyorsabb siker” elv miatt a főbb devizapárokon való daytrade, esetleg a scalp technikák felé fogok fordulni. Nekem nem megy a „buy and hold”, semmi sem vezérel erre az irányra, valamint a „távolsági” stratégiák (opciós kereskedés) sem vonz, úgy éreztem, itt csak ostobán ülnék a gép előtt, és könnyezve nézném a nyereségem elolvadását, tehetetlenül. Én kezdettől fogva hozzászoktam az azonnali korrekciókhoz, a vészhelyzetek promt elhárításához, kritikus szituációkban a veszteségek minimalizálásához és az aktív cselekvéshez, a pillanatnyi lehetőségek azonnali kihasználásához. Azt javaslom minden most tőzsdézni kezdő Barátomnak, hogy előre döntse el, mit is akar kezdeni a tőzsdei tudással és saját magával a jövőben, és ennek megfelelően válasszon előre kereskedési stratégiát és a későbbiekben ennek és vérmérsékletének, mentalitásának megfelelően ehhez tartsa is magát.
A stratégiák váltogatása csak egy bizonyos, nagyon magas fokú gyakorlat esetén lehet sikeres, mert egyik különböző stratégiából a másikba átemelve egyes oda nem való, idegen elemeket vagy beidegződéseket, néha teljes kudarc (aztán a lenullázott számlával nincs több dobás).
Továbbmenve, a tanfolyam hátralévő részében én már csak az engem érdeklő kereskedési metódus elemeire tudtam koncentrálni, és ennek megfelelően építettem ki tudatosan és pontosan kiszámolva a további anyagi gyarapodás elvi útvonalát. Elhatároztam, hogy el fogom végezni a haladó tanfolyamot, bár az előre ismertetett tananyagból tudtam, hogy csak kb. 25-30%-át fogom hasznosítani. Ez nem baj, csak néhány pihenőkört is eredményezett. Alapvetően minden előadáson lehetett olyan tudásszilánkokat felfedezni, amit beépíthettem az általam kialakított kereskedési képletbe.
Itt tennék is egy javaslatot Horváth Úr és a Tőzsdeiskola felé: talán meg lehetne fontolni egy valamelyest specializáltabb haladó tanfolyam (-ok) indítását, kihegyezve valamely stratégiára vagy legalábbis kereskedési irányra (alapvetően a deviza/részvény kereskedés ellentéteire, ill. a scalp-daytrade/hosszútávú stratégiák sokban eltérő ismeretanyagára és követelményeire, szabályaira gondolok).
Itt jött a képbe, hogy anyagi szempontból mennyi nyereséget szeretnék elérni, és azt mikorra fogom realizálni.
Volt vállalkozóként készítettem magamnak egy pénzügyi tervet, három lehetőségre: egyet az ún. „minimum-terv” címmel (azaz ezt a nyereséget a lehető legrosszabb kereskedés mellett is fenn kell tartanom hosszú távon napi 1,0% minimum napi nyereséggel), egyet az átlagos tervezett nyereségekkel (napi 1,5-2,0-2,5-3,0 %-os tőkére vetített nyereséggel, külön-külön kiszámolva), és egyet a kiugró nyereségek védelmére és hasznosítására. Ezeket a számokat táblázatba foglaltam, szép külalakkal kinyomtattam, és több hónapra előre kiszámolva kiraktam magam elé az asztalra, minden alkalommal bejelölve rajta, hogy az adott kereskedési napon a kezdő „T-nulla” időponthoz képest hol tartok, mennyivel „teljesítettem túl” (vagy alul) az adott napra tervezett nyereséget. Nekem ez inspiratív volt, lehet, hogy másokat esetleg nyomasztana, ezért csak megfontolásra ajánlom. Épp ezért én is így használtam a táblázatot: amikor jobban mentek a dolgok, előre szaladtam az ún. „minimum-terv”-hez képest, és ha „bespájzoltam” egy kis veszteséget (volt ilyen is, bőven, de erről majd később), akkor megnéztem, a minimumhoz képest visszaestem-e, ha netán igen, mennyivel.
A táblázat elkészítésekor néztem nagyokat, mikor a különböző napi nyereségrátákkal és havi 20 kereskedési nappal kiszámoltam, mindig az előző napi tőkét 100 %-nak véve (azaz kamatos-kamat elvével), hogy még a minimum-tervemmel is mekkora hozamom lesz pl. egy kedvezőnek látszó banki kamathoz képest! Megdöbbentett, hogy már az első hónapban legalább 23% hozamot realizálhatok, és ha nem csinálok nagy hibát (később persze csináltam bőven, de erről a tőzsdepszichológia szabályainak megsértésével kapcsolatban írnék még), akkor mennyi lesz a számlámon pl. egy év múlva!. Mindenkinek ajánlom, számolja ki pl. egy évre, mennyi lesz a nyeresége adott tőkére, csak napi 1% hozammal is. Megdöbbentő szám jön ki...
Nos, itt döntöttem végleg, hogy ebből fogok magamnak tisztes jövedelmet biztosítani.
Leszámoltam a régi dolgokkal, lezártam a vállalkozásaimat, befejeztem a munkáimat, bekasszíroztam minden kintlévőségemet, és új életet kezdtem. Tulajdonképpen már régen vágytam rá (kinek hiányzik a macerásnál macerásabb ügyfelekkel való állandó harc), kacagva „vonultam ki” előző életemből, és nagyon nem bántam meg. De eddig még hosszú út vezetett.
Elsőként is a tanfolyamok befejezése után: sokakkal ellentétben én NEM kezdtem könyveket venni, egyéb képzésekre járni, más helyekről esetleg gyökeresen más tudásanyagot felszedni és garantáltan kétségek közé kerülni, nem böngésztem megszállottan a netet „csoda-stratégiák” után kutatva (ha ilyenek lennének, vagy mindent-azonnal-megmondó indikátorok, stb., már régen rendőrök oszlatnák a dollármilliárdosokat a Nagykörúton, gondoljuk végig...). Úgy döntöttem, épp elég a kapott jegyzet (csak egyszer kéne készség szintjén megtanulni, de erről máshol).
Miután tudtam, hogy:
1.Mit akarok csinálni
2.Mennyi pénzt akarok csinálni
3.Mikorra akarom ezt elérni
4.Mire van ehhez szükségem, és mire (biztosan) nincs,
megcsináltam az első éles számlát. Ehhez, persze, tudnom kellet, hogy az általam választott kereskedési módhoz és stratégiához milyen felületen kell dolgoznom.
Itt jött egy újabb komoly vízválasztó. A tanfolyamon hallottak hatására először azonnal megvettem néhány fizetős szolgáltatást, adatkérésre, felület biztosítására. Mint utóbb kiderült, ez hiba volt, kiszórtam az ablakon vagy 2-300 dollárt (Amibroker, stb.). Teljesen meggondolatlan, fölösleges lépés volt. Mindenki döntse el előbb, mit akar, és aztán szerezzen hozzá eszközöket!
Erre egyébként szerintem a tanfolyamon is érdemes lenne bővebben felhíni a figyelmét a hozzám hasonló kezdőknek.
Nos, a megfelelő(-nek gondolt) tudásanyag birtokában és a vélt legjobb stratégiát megcélozva én az OANDA-n nyitottam számlát, Euro-ban. Néhány szó az OANDA-ról, ha valaki kevésbé ismerné, ill. arról, miért jó ez a felület a hozzám hasonló stílusban kereskedő embereknek (vagy miért nem jó, döntse el mindenki saját maga).
Nekem a jelzett felülettel kapcsolatban szinte csak pozitív tapasztalatom van (a két negatívról majd később): a felület először is teljesen grafikusan enged szinte minden tevékenységet és beavatkozást, és egy gyors (pl. 30 másodperces) scalp-technikánál ez néha életbevágóan fontos. A cég garantálja, hogy a kiadott parancs 0,25 sec múlva érvényesül (ez néha, sajnos, nem látszik azonnal, mivel hirtelen felfutó forgalom mellett a serverük kicsit késik, észre lehet venni, hogy az árfolyamot jelző szaggatott vonalak már jóval messzebb vannak, mint az aktuális gyertyák szintje, de az árfolyam-vonal legalább tényleg real-time, és a kötés-zárás is tényleg megjelenik max. 2-3 mp múlva, az eredetileg jelölt helyen). A cég nagy sebességű, többszörözött vonalakon dolgozik, a megfelelő redundancia miatt igen kicsi a veszélye annak, hogy lemaradunk/elkésünk. Ennek megfelelően én úgy láttam, az én igen gyors és aktív (a kötések zömét egypercesen csinálom, de közben a gyertyák tetején-alján jól látszik az árfolyam pillanatnyi „forrongása”) technikámhoz ez a felület megfelelő visszajelzést ad. Nagyon fontos, hogy ezt a céget más netes oldalakon is az elsőrendűen megbízható trader-cégek között jelölik, viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy egyszer csak nyomtalanul lelépnek a pénzemmel.
Nekem nagyon fontos volt, hogy a barátságos grafikán túl manuálisan, grafikus módszerekkel tudjak kötni-zárni, és a pillanatnyi árfolyamot is grafikusan lássam, ne kelljen mindenféle ajánlati könyveket lapozgatnom. Fontos volt a kitűnő áttekinthetőség, az azonnali egyenleg ábrázolása, követhetősége, a több chart egyszerre történő futtathatósága (először több képernyőt használtam, de rájöttem, hogy a hatékony munkához elegendő, ha lapozgatok három-négy chart között, amiket előzőleg gondosan azonos időtávra és léptékre állítok!). Kötés előtt gyakran 2-3 másodpercenként lapozom az engem érdeklő chart-okat, és így hozom meg a döntést, amire már előre bekészítettem a kis „ablakot” az előzőleg elhatározott kötendő unit-mennyiséggel és iránnyal. De erről majd később.
Elvégeztem egy programozással kapcsolatos tanfolyamot is a Tőzsdeiskola keretein belül, de később feladtam az ez irányú elképzeléseimet (még nem tudom, véglegesen-e). Bizonyára mindenki tudja, a Tradestation felületről van szó. Nekem ráadásul nagyon közelálló volt a program nyelvezete, mivel ugyanezzel a metódussal dolgozik egyik kedvenc játékprogramom, amit eddig (és üres óráimban mostanában is) teljesen átírtam a magam ízlésére és örömére. A gond nekem az volt, hogy a scalp-kereskedésben gyakori azonnali beavatkozási szükséglethez képest itt én kicsit bonyolultnak ítéltem az azonnali döntéshez szükséges adatok kinyerését (a gyertyák mozgása nagyságrenddel lassúbb, mint az OANDA felületén, nincs online spread és árfolyam kijelzés grafikusan, folyton változik (gyertyán belül is) a spread, stb. Egy a lényeg: az én stratégiámhoz ez a felület teljességgel alkalmatlan. Jól felfogott érdekemben gyorsan lemondtam erről a felületről.
Nos, ha valaki döntést hoz arról, melyik brókercéget részesíti előnyben, irány előbb a demó, aztán mielőbb az éles kereskedés!
Itt ismét egy kis kitérő: más blogokban már írtam arról, hogy a demó szerintem csak arra való, hogy a kezdő tőzsdéző tökéletes készség-szinten tudja TECHNIKAILAG kezelni a felületet. Ne kelljen keresgélni, melyik ablak hol nyílik, melyik gomb mire való. A túl hosszú demózás (szerintem az egy hónap időtartam már túl hosszú, feltéve, hogy minden nap legalább 2-3 órát gyakorol valaki, intenzíven) óhatatlanul rossz beidegződéseket, reflexeket indukál, és kezd megszűnni egyrészről az „egészséges vadászösztön”, másrészről a kockázat saját bőrünkre gyakorolt hatásának érzete. Igen sok barátomtól hallottam már: „-Tök jól megy a demózás, igaz, most éppen lezúztam a számlát, de frankón sikeres vagyok...-” Mihez képest, kérdezem? Csak addig kell és érdemes a demót csinálni, amíg a kezelőfelület minden lehetőségét „álmunkból felébresztve” is ismerjük, de azután azonnal éles számla! Szerintem.
Több Kedves Barátom kérdezte, mennyivel kellene kezdeni, én mennyivel kezdtem, stb. Válaszom már fentebb megfogalmazódott: csak annyival, ami nem hiányzik a konyhapénzből. Én (a mostani tapasztalatokkal) csak azt tudom mondani, hogy annak a pénznek a harmadával-negyedével érdemes először számlát nyitni, amit összességében erre szán az ember. Egy számlára mindig lehet többletpénzt utalni (kezdetben előfordul, hogy esetleg kell is, mert a nagyobb tőkeösszeg felszívja a halmozódó veszteséget, de ne ez legyen a megoldás), de ha szépen beindul a nyereség-folyam (mindenkinek mihamarabb!), akkor a kis alaptőkén is szépen képződik nyereség, és az esetleg kiutalt újabb összeg csak segít a hatványozottan nagyobb nyereség elérésében.
Itt egy újabb jó tanács annak, aki még nem únja: soha ne tegyük ki magunk elé a számlánk pillanatnyi abszolút összegét jelző táblázatot, kis ablakot! Ha a nyereség folyamatos állapotát követni akarjuk max. a nyereség/veszteség pillanatnyi százalékát nézzük meg! Én először roppantul élveztem, mikor a feltett pl. 10.000.-Euro összegre egy délután eltelte után láttam a közel 13.000.-Euro számlaösszeg megvalósulását, aztán rettentő demoralizáló volt, amikor (teljesen rossz kötési stratégiával) a magas spread miatt már a kötés pillanatában 12.600.- körül volt az egyenleg, és ez négy-öt perc múlva lement 11.000.-re... Természetesen ekkor még hibát hibára halmoztam, ostobán bekötöttem a tőke 50-80%-át egyszerre, mindenféle R/R számolgatás nélkül, stb.
Mindegy, ezekről az elemi, gyerekes hibákról és a tőzsdén elkövethető hét főbűnről (mint fentebb a kapzsiságról), később még írnék, ha lehet és érdekel valakit egy kezdő tapasztalata.
Egyelőre ennyit, gondolatébresztőnek. Ha valakinek lenne véleménye, nagyon szívesen venném. Természetesen még szívesen folytatnám az eddigieket, de ha untatom a blog olvasóit (vagy szerzőit), rendben, befejezem.
Köszönöm mindenkinek, aki idáig elolvasta bejegyzésemet.

---

#1 | Tuza Ervin | 2009-03-09 14:09:53