Tizenegy év alatt járta körül a Földet gyalogosan egy ötvenes éveiben járó kanadai férfi: a depresszió elől menekülve indult el, s álmát megvalósítva boldogan tér vissza a napokban különleges útjáról.

A magas, sovány Jean Béliveau 2000. augusztus 18-án, 45. születésnapján indult el Montrealból, miután becsődölt a kisvállalkozása. Nagy joggingoló, így hát úgy döntött, a világ körüli gyalogtúrával feledteti el a kudarcot.
Jean Béliveau az Egyesült Államok déli részén fekvő Atlantáig futott, onnan lassította a tempót a leghosszabbnak tűnő egybefüggő világkörüli gyalogláson: több mint 75 ezer kilométert tett meg 64 országon átkelve.
Tizenegy év alatt átkelt sivatagokon és hegyeken. Szerelmes lett Mexikóba – kilenc napig -, turbánt és hosszú szakállt viselt Szudánban, rovarokat evett Afrikában, kutyát Koreában és kígyót Kínában, a Fülöp-szigeteken katonák kísérték őt, a békéért menetelőt.
Egyetlen egyszer lett csak komolyan beteg, és sikerrel ápolták Algériában, és csak két részeg fiatal tolvaj támadta meg Dél-Afrikában, Addisz-Abebában őrizetbe vették - ma sem tudja miért -, de már másnap elengedték.
A legnehezebb időszakot Etiópiában élte át, ahol úgy érezte, mindenki elutasítja, nem tud kapcsolatot teremteni az emberekkel. Barátnője, Luce bátorította a távolból, aki wwwalk.org címen internetes oldalt is létrehozott számára, és felvetette a férfi vállalkozását az UNESCO 200-2010-es erőszakmentesség nemzetközi évtizede programjába.
Béliveau szerint "az élelem és a fedél után az embernek arra van szüksége, hogy úgy érezze, tartozik valahová".
Az emberek túlnyomó többsége – kezdve az amerikaiakkal - azonban szimpátiával fogadta. Gyakran aludt hidak alatt, hajléktalanszállókon, sőt még börtönben is, de gyakran meghívták a vállalkozásától elbűvölt helyiek magukhoz. Négyezer dollárral indult el, szponzorok nélkül. Évente ennyit költött, hála az élettársának, akivel gyakran Skype-on kommunikált.
Ma sincs több pénze, de szellemileg gazdagnak érzi magát. Könyvet akar írni, konferenciákat tartani és az "emberek közötti harmóniát" népszerűsíteni.
Személyes tekintetben ez egy jól végződött szerelmi történet. "Én vagyok az ő Penelopéja, ő az én Odüsszeuszom" – mondta Luce, aki minden karácsonykor csatlakozott egy hétre a párjához.