Németország az Európai Unió egyik legrosszabb "tanulója" a kormányzati adósságnak a hazai össztermékhez (GDP) viszonyított arányában. 2011-ben a német adósság a GDP 81,7 százalékával volt egyenértékű az Európai Bizottság becslése szerint. Ez az az arány, amely legföljebb 60 százalékos lehetne az EU Stabilitási és Növekedési Paktuma szerint. Mindazonáltal Németország osztályzata a lehető legjobb minden hitelminősítőnél, még a Standard & Poor's legutóbbi euróövezeti leértékelési hullámát is megúszta.

Eközben a visegrádi országok közül Lengyelországot 61,3 százalékos kormányzati adósság/GDP arányával "A mínuszra" - a legjobb "AAA"-hoz képest hat fokozattal alacsonyabbra -, Csehországot a 44 százalékos arányával "AA mínusz"-ra, Szlovákiát 42,7 százalékos aránnyal "A"-ra, Magyarországot a 79,1 százalékosra becsült aránnyal "BB plusz"-ra érdemesíti a Standard & Poor's.
A hitelminősítők és a befektetők sok szempontra figyelnek, amikor eldöntik, kell-e félni, menekülni valamely ország adósságától. A fő szempontok között fontos a gazdaságszerkezet egészsége, és újabban még a gazdaságpolitika kiszámíthatósága is.
A legfontosabb szempont azonban kétségkívül az összes megfontolásból levonható végső következtetés arra nézve, hogy miként alakul és egy-egy pillanatban éppen milyen az egyik vagy másik ország adósságtörlesztő képessége. Egyszerűen szólva: sokból sokat is könnyebb törleszteni, mint kevésből akár keveset.
Ez az a terület, ahol Németország jelentős előnyben van. A nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) statisztikája szerint a helyzet az alábbiak szerint alakult:

A munka termelékenysége, azaz nemzetgazdasági kibocsátás változatlan áron
egy alkalmazottra számítva ledolgozott óránként, a 2010-es termelékenység sorrendjében,euróban




(zárójelben az óránkénti kibocsátás többlete a munkadíjhoz képest):

A termelékenység


növekedése




1995


2000


2005


2010
2000-2010 Németország
30,1 (44,7%)
33,2 (45%)
36,0 (46,3%)
37,7 (42,8%)
+13,6% Szlovákia

7,5 (241%)
9,5 (144%)
11,9 (98,3%)
15,1 (86,4%)
+58,9% Csehország

5,9 (168%)
6,1 (90,6%)
9,2 (64,3%)
12,4 (45,9%) +103,0% Magyarország
9,5 (313%)
6,9 (123%)
9,2 (61,4%)
8,6 (43,3%)
+24,6% Lengyelország
n.a.


6,5 (47,3%)
7,4 (80,5%)
8,3 (53,7%)
+27,7%
Németország látszólag rosszul áll, amennyiben az egységnyi termelés értéke ott a legnagyobb ugyan, ám a legmagasabb a munkadíj aránya is, vagyis az az összeg, amelyet a termelők felélnek, még mielőtt a termelés bevételéből bármi másra lehetne költeni, egyebek közt adósságtörlesztésre is. Más szóval: az élőmunka kompenzációjához képest Németországban a legkisebb az elérhető többlet érték - de csak arányosan.
Abszolút értékben viszont az óránkénti termelésnek ez a munkadíjon felüli belső többlete - a munkadíjon felüli része - a következőképpen alakult, euróban:



1995
2000
2005
2010
Változás












2000-2010 Németország
9,3
10,3
11,4
11,3
+9,7% Szlovákia

5,3
5,6
5,9
7,0
+25,0% Csehország
3,7
2,9
3,6
3,9
+34,5% Lengyelország
n.a.
2,1
3,3
2,9
+38,0% Magyarország
7,2
3,8
3,5
2,6
-31,6%
Ezután egy laboratórium kísérletből kiderülhet - legalábbis az arányok szintjén -, mekkora a kormányzati adósság törlesztésének elméleti terhe a nemzetgazdasági kibocsátáshoz képest. A kísérletben az országok többé nem vesznek föl hitelt, ellenben az EU statisztikai hivatala által nyilvántartott kormányzati adósságukat az utolsó fillérig törlesztik, saját erőből, a tényleges lejáratok átlaga szerinti időtartam alatt egyenlő részletekben. Egy részlet értéke - azért, hogy egybevethető legyen a termelőképesség adataival - szintén az egy alkalmazottra ledolgozott munkaóránként jutó érték.
Ilyen a valóságban nincs, nem utolsó sorban azért, mert az államok rendszeresen görgetik adósságukat, vagyis újrafinanszírozzák a tőkepiacról - ha tudják. Azonban, ha a törlesztés végső forrása mégiscsak a nemzetgazdasági kibocsátás - a belőle származó állami bevételek közbejöttével -, akkor ezzel a kísérlettel az adósság elméleti terhe, arányaiban, mégis egybevethető mind a nemzetgazdasági profittermelés képességével, mind országonként egymással.
A kormányzati adósság elméleti részlete alkalmazottanként és
munkaóránként az átlagos törlesztési lejáratokig tartó időben, euróban, a 2005-ös és a 2010-es tényleges kormányzati adósság alapján:







2005
2010 Németország




4,9
6,0 Magyarország




1,8
2,8 Szlovákia





0,75
1,4 Lengyelország




0,8
1,3 Csehország





0,5
1,0
Szerencse, hogy ilyen a valóságban nincs, mert akkor például Magyarországon a nemzetgazdasági kibocsátás értékének alkalmazotti kompenzáción felüli része már nem lenne elegendő a törlesztésre.
Mindazonáltal körülbelül erre gondolnak az elemzők, amikor az "adósságpálya" kockázatairól beszélnek, és közvetve ezt tükrözi az is, ha egy ország számára a bizalmatlanság miatt megdrágul a piaci újrafinanszírozás. Ezért fontos az az olcsóbb védőháló, amelyet a Nemzetközi Valutaalap és az EU hitelkerete feszíthet Magyarország alá.