Mint az a diktátorok esetében lenni szokott, óriási kíváncsiság övezi azt, hogy vajon mekkora vagyon felett őrködik Bassár el-Aszad szíriai elnök és kiterjedt rokonsága: vannak két millió dollárról és 40 milliárdról szóló találgatások is.

A Der Spiegel című német hetilap internetes portálja hétfői összeállításában tette egymás mellé az eddig elhangzott, leghitelesebbnek tűnő becsléseket, továbbra is bizonytalanságban hagyva az Aszad-klán gazdagsága után érdeklődőket.
2006-ban Schmuel Bar izraeli Szíria-szakértő, meglehetősen visszafogottan, 3 millió dollárra becsülte a 40 éve hatalmon lévő szíriai uralkodócsalád vagyonát. Az Albawaba jordániai hírportál ehhez képest nemrég 40 milliárd dollárra, vagyis Szíria éves exportjának háromszorosára saccolta az Aszad-javak értékét, míg a Canadian Business Online még ennél is tovább ment: 122 milliárd dolláros vagyonról írt akkor, amikor a Facebook közösségi oldalt alapító Mark Zuckerberg "pénztárcájának vastagságát" 18 milliárd dollárra becsülte.
Az Aszad-családnak természetesen hosszú évekbe telt, míg sikerült találgatásokra érdemes vagyont felhalmoznia. A történet szálainak felgöngyölítéséhez 1930-ig, vagyis Háfez el-Aszad születéséig kell visszamenni. Az alavita vallási kisebbséghez tartozó szegény család gyermekeként nevelkedett Háfez volt az első, aki felfelé ívelő pályára állította az Aszad-családot. Hatalmas becsvágytól vezérelve már 16 évesen karrierépítésbe kezdett: csatlakozott a Baasz párthoz, majd 22 évesen katonai szolgálatba állt. 12 évvel később tábornok lett belőle, és 1971-ben puccsal sikerült az ország élére kerülnie, ahonnan 2000-ben bekövetkezett haláláig nem mozdult.
A hatalmat fia, Bassár örökölte, aki egészen a tavaly márciusban kirobbant országos tiltakozásig viszonylag nyugodtan dolgozhatott az Aszad-család gazdagságának növelésén. Az albawaba.com hírportál 2 milliárd dollárra becsüli a szíriai elnök magánvagyonát. Szakértők szerint Bassár el-Aszad már apja halála előtt elkezdte a pénzgyűjtést és piszkos ügyletekbe bonyolódott. 1998-ban átvette az irányítást az akkor szíriai megszállás alatt lévő Libanonnal folytatott üzleti kapcsolatok felett, és ebben a pozícióban számos nagyszabású pénzmosási akcióhoz asszisztált.
Az ellenzék haragja érthető módon nemcsak Bassár el-Aszad ellen irányul, hanem az egész klán ellen, hiszen sógoroktól unokaöccsökön át a nagynénikig mindenki igyekezett minél nagyobbat kihasítani magának az ország javaiból. Ott van például Rámi Maklúf, Aszad elnök egyik unokatestvére, akit a népes, több ezer klienst számláló család vagyonának kezelőjeként és sokszorosítójaként tartanak számon, s az ellenzék által készített rezsimellenes plakátok egyik állandó szereplője. Maklúfot az Egyesült Államok 2008-ban, az Európai Unió (EU) pedig 2011 májusában szankciókkal sújtotta azzal az indoklással, hogy a "befolyásos üzletember" a gazdasági birodalmának kiépítéséhez a rezsim tagjaival való kapcsolatait használta fel, vagyis "nyíltan pártolta a korrupciót és profitált belőle".
A Financial Times 2011-es becslése szerint a szíriai elnök unokatestvére kapcsolatain keresztül a közel-keleti ország gazdaságának 60 százalékát ellenőrzi. Ebből adódóan ragadt rá a "Mr. 5 százalék" gúnynév annak találó szemléltetésére, hogy Szíriában nincs olyan kereskedelmi tevékenység, amelynek bevételéből Maklúf valamilyen mértékben ne részesedne.
A Le Monde című francia napilap az üzletember vagyonát a szíriai vezetőjénél jóval nagyobbra, mintegy 6 milliárd dollárra becsüli. Íme néhány érdekeltségei közül: Maklúf a Syriatel mobilszolgáltató és a Cham Holding főrészvényese, utóbbi számos luxusszállodát, éttermet, ingatlant és Szíria első magánlégitársaságát, a Syrian Pearl Airlinest foglalja magában, ezenkívül áruházláncok és duty-free shopok is szerepelnek portfólióján.
Nem véletlen tehát, hogy a szíriai elnök által a gazdaság modernizálására bevezetett reformok inkább alibinek, semmint a társadalom hasznára váló intézkedéseknek tűntek, amelyek segítségével újabb lehetőség nyílt az Aszad-klán tagjai számára, hogy még több pénzre tegyenek szert. Szakértők meglehetősen pesszimistának tűnnek Szíria jelenlegi gazdasági helyzetével kapcsolatban: egyesek szerint az ország 2015-től a kőolaj importjára szorulhat.
http://www.spiegel.de/politik/ausland/0,1518,druck-813116,00.html