Pakisztánnak, Indiának és Iránnak is több érdeke fűződik Afganisztánhoz, a tálibok bukása után az országok elsődleges célja a térség biztonságának helyreállítása- állapította meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának két szakértője elemzésében.

Ablaka Gergely és Háda Béla kifejtette, Pakisztán elsődleges érdeke, hogy megőrizze északnyugati, pastuk lakta területeinek stabilitását. Ezért fontos számára, hogy megtarthassa befolyását az afganisztáni társadalmi és politikai folyamatokra, és így egy másik fontos céljának - saját regionális stratégiai pozíciója megerősítésének - az elérését is segíti.
Kiemelték: Iszlámábád igyekszik megakadályozni, hogy Kabul egy esetleges, Pakisztán "megszorongatására" irányuló indiai politika eszközévé váljon, mintegy bekerítve az országot, másfelől azért is fontos számára Afganisztán, hogy biztosítsa az összeköttetést a közép-ázsiai térség államaival, beleértve a kereskedelem, a gáz- és olajimport lehetőségeinek kiaknázását is. Ez megerősítheti Pakisztán stratégiai pozícióit a térségben, némileg ellensúlyozva az India gyors nagyhatalmi emelkedéséből fakadó súlyvesztését - írták. Emlékeztettek arra, hogy éppen ezért a szélsőséges szunnita tálib rezsim a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokig élvezte Iszlámábád támogatását.
Amikor ezt követően az Egyesült Államok válaszút elé állította Pakisztánt, Iszlámábád a belső viták dacára belátta, hogy a tálib rendszer sorsa megpecsételődött - idézték fel. Mint írták, Pakisztánban ráadásul komolyan tartottak attól, hogy ha nem adják fel a tálibok támogatását, ez az amerikaiak fegyveres fellépését vonná maga után, bár ennek valószínűsége "még a szeptember 11. nyomán kialakult felfokozott légkörben" is nagyon csekély volt.
A pakisztáni Afganisztán-politika tehát gyökeres átalakuláson ment keresztül a tálib rezsimet támogató állásponttól az azzal való szakításig és az amerikai fellépés legitimitásának elismeréséig, majd annak feltétel nélküli támogatásáig - hangsúlyozták. Megjegyezték: Pakisztán immár egy erős, egységes és békés Afganisztánban érdekelt.
Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a kormányzat "hangzatos elköteleződése" ellenére a pakisztáni titkosszolgálatok továbbra is fenntartják informális kapcsolataikat a tálibokhoz kötődő személyekkel és szervezetekkel - mutattak rá, hozzáfűzve: a "legfontosabb NATO-n kívüli szövetséges" magatartását tehát "kettős játék" jellemzi.
A kutatók meglátása szerint India a tálibok bukásával "egy régi szövetség felelevenítésének esélyét igyekszik megragadni", amely jól illeszkedik hatalmi politikájába. Mint írták, az ország egyszerre érdekelt az iszlám szélsőségesek és a pakisztáni befolyás visszaszorításában. Az Afganisztán központi fekvéséből adódó földrajzi előnyöket Újdelhi is kihasználná, ezért bőkezűen támogatja az infrastruktúra fejlesztését - tették hozzá.
India a tálibok bukása óta arra törekszik, hogy Kabul első számú térségbeli partnerévé válhasson az ország újjáépítésében. Az indiai Afganisztán-politika nagyon átgondoltnak tűnik, évtizedekre előre tekintő politikai elképzelésekkel. India azért is szeretne az új afgán vezetés szövetségesévé válni, mert ez segítené diplomáciai terjeszkedését a közép-ázsiai térségben. Afganisztán tehát nem önmagában érdekes, hanem illeszkedik Újdelhi egyre szélesebb körű szerepvállalást célzó hatalmi építkezésének stratégiájába. India törekvései ugyanakkor erősítik Pakisztánban a bekerítettség érzését - olvasható az elemzésben.
A kutatók azonban rámutatnak, hogy közvetlen földrajzi érintkezés hiányában, "az olykor kifejezetten ellenséges pakisztáni magatartás mellett" India mozgástere nagyon szűk.
Iránnak is az afgán stabilitás megteremtése a legfőbb célja, mivel a kaotikus állapotok kedvezőtlen hatásai - például a menekültek és a kábítószer-kereskedelem - az iszlám köztársaságot is érinthetik - emelték ki.
Mint kifejtették, Afganisztán mintegy 900 kilométeren határos Iránnal, és több történelmi, kulturális és gazdasági szállal kötődik a perzsa államhoz. A keleti szomszéddal alakítandó kapcsolatokat azonban mindezek ellenére sohasem sorolták az iráni külpolitika legfontosabb céljai közé, mivel Teherán stratégiai gondolkodásában a Perzsa-öböl és az arab világ mindig is lényegesebb szerepet játszott - emlékeztettek. Hozzátették: az iráni Afganisztán-politikát leginkább Teheránnak az Egyesült Államokkal fennálló viszonyrendszere határozza meg.
2001-ben Teherán és Washington még együttműködött a tálibok elleni háborúban, később azonban Irán egyre inkább biztonsági kihívásként tekintett az afganisztáni amerikai jelenlétre, és a két ország kapcsolatát alapvetően meghatározó bizalmatlanságon nem tudtak túllépni - hangsúlyozták.
Washington és Teherán álláspontja azonban több kérdésben is megegyezik, például mindketten érdekeltek az afgán állam stabilitásában és működőképességében, az ország újjáépítésében és gazdasági fejlődésében, illetve a kábítószer-termesztés és -kereskedelem elleni küzdelemben. Egyetértenek abban is, hogy az új afgán kormányzatnak tükröznie kell Afganisztán etnikai-vallási sokszínűségét és hogy a radikális iszlámistákat távol kell tartani a hatalomtól. "A közös nevezőt ugyanakkor felülírja" az két ország közötti ellenségesség és bizalmatlanság - állapították meg.
A kutatók szerint Irán egyrészt igyekszik elkerülni a konfrontációt az Egyesült Államokkal, másrészt maximalizálni akarja saját sikerének lehetőségét is, azaz a hosszú távú közép-ázsiai és afganisztáni szerepvállalást. Miközben világos, hogy Irán nélkül aligha lehet rendet tenni a közép-ázsiai országban, az amerikai-iráni kapcsolatok javulása nélkül aligha várható, hogy Teherán komolyan együttműködjön a kérdésben az Egyesült Államokkal - vélte Ablaka Gergely és Háda Béla.