Magyarországról józanul és kritikusan címmel közöl jegyzetet Orbán Viktor politikájáról Bohumil Dolezal, a neves cseh közíró a Reflex című prágai liberális társadalompolitikai hetilap idei első számában.

Dolezal két, a lapban korábban megjelent, a magyar miniszterelnök politikáját ellentétes szemszögből vizsgáló íráshoz fűz megjegyzéseket.
A szerző szerint az egyik írás - szerzője Miroslav Cvrcek - a magyarokról és a Magyarországról alkotott cseh sztereotípiák rabja.
"A történelmi Magyarország és a monarchia stílusában működő kormányról beszél és a nagy-magyar retorikáról, amit durva ténybeli tévedésekkel illusztrál; a másik cikk szerzője - Petr Sokol - erre mutat rá. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy Crvcek bíráló szavai a magyar gazdaságpolitikáról teljesen alaptalanok. Bár ez nem az én területem, de mindig érdekesnek tartottam, hogy a magyar nemzeti konzervatív politikusok és publicisták sokszor azt támogatták, amit mi (csehek) tipikusan szocialistának tartunk, míg a magyar szocialisták liberális gazdaságpolitikát folytattak (gyakran csak szóban). Sajnos mindezt leértékeli a cseh demokratikus Übermensch magasabbrendűségi érzése a magyar +posztfeudális+ felett" - fejti ki Dolezal, aki decemberben magas magyar állami kitüntetést kapott Schmitt Pál köztársasági elnöktől.
"Ugyanakkor nem tudok teljes mértékben azonosulni a sokkal jobban tájékozott Petr Sokol lelkesedésével a magyar jobboldal nagymértékű győzelme kapcsán. A győzelem technikai oldala (s erről a Fidesz nem tehet) problematikus: túlnyerte magát. Az a tény, hogy a demokratikus államban meghatároznak egy "alkotmányos többséget" annak az igyekezetnek a jele, hogy a lényegbevágó dolgok ne függjenek egy kormánypárt vagy koalíció akaratától. Amennyiben egy párt alkotmányos többséget szerez, az különösen az addig törékeny demokráciával rendelkező államokban baleset: a győztes olyan kísértésnek van kitéve, amelynek nehéz ellenállni" - írja a cseh szerző.
Dolezal szerint a magyar politikai helyzetet nem a történelmi Magyarország monarchizmusa, hanem két, az egész nemzetet megrázó élmény határozza meg: az a mód, ahogy 1918 után bántak a magyarokkal, amikor a nemzet egyharmada a határokon kívülre került, illetve az 1956-os magyar forradalom tragikus élménye.
"Míg az első a magyarokat továbbra is stresszben tartja és összeköti, addig a másik a magyar társadalmat tragikus módon megosztja" - mutat rá a szerző.
Kifejti: A jelenlegi magyarországi politikai rendszer gerincét alkotó két nagy párt közötti barikádot vizsgálva 1956 októberéig kell visszamenni. A magyar kommunisták a cseh kommunistáktól eltérően a nyolcvanas évek második felében beleegyeztek az állam nagyszabású politikai átalakításába. Realista módon azzal számoltak, hogy a szabad választásokon nem érnek el átütő sikert. Így állt elő az a helyzet, hogy míg az "új" pártok indulatosan vitáztak az alapvető szabadságjogokról, addig egy sor szocialista tisztviselő csendesen a saját zsebébe privatizálta a magyar gazdaság nem kis részét. A párt ezzel megteremtette ugyan szolid anyagi hátterét, de az 1956-os árkot újból kiásták, sőt, az még el is mélyült. A magyar demokraták saját magukat hibáztatják azért, hogy erre akkor nem figyeltek oda. Mindezek következtében a magyar társadalom megosztottabb, mint a cseh, amelyről a rosszakaratú megfigyelő egy kis túlzással elmondhatná, hogy vezető pártjai nagymértékben a kommunista normalizáció időszakában (a hetvenes és a nyolcvanas években) gyökereznek.
"A Fidesz ebben a helyzetben szívesen enged a hatalommal való visszaélés kísértésének; aki csak átfutotta az új médiatörvényben azt a részt, hogy miként választják meg a Médiatanács vezető képviselőit, megdöbbenti egyebek között az, hogy kinevezésük illetve kiválasztásuk a kormányfő illetve az alkotmányos többség által kilenc évre szól, miközben sem a miniszterelnöki tisztség sem az alkotmányos többség nem kilenc évre szól. Sajnálom, de ez visszaélés a politikai győzelemmel" - állapítja meg Dolezal.
"Meggyőződésem, hogy szomszédainkat (még a távolabbiakat is) tárgyilagosan és kritikusan kell szemlélnünk, de mindenféle felfuvalkodottság, magasabbrendűségi érzés nélkül. A közös régió közös érdeke, hogy a stabilitás érdekében barátság és kritika egyszerre legyen jelen" - zárja eszmefuttatását a cseh politológus.