Új eljárásra utasított a szegedi székhelyű Partiscum XI. Takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó általános szerződési feltételeinek ügyében a Legfelsőbb Bíróság (LB) kedden kihirdetett felülvizsgálati döntésében.

Az LB részítéletében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a hitelintézeti törvény, valamint a részítéletében megfogalmazott szigorú kritériumrendszer alapján a lakossági hitelezésre vonatkozó általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó okok listájának tételes, érdemi vizsgálatára utasította az alsóbbfokú bíróságot. Ugyanakkor a felülvizsgálati döntés szerint bizonyos feltételek teljesülése esetén van jogszerű lehetőség az egyoldalú szerződésmódosításra.
A polgári pert a pénzintézet hitelezési gyakorlata alapján az ügyészség kezdeményezte. Közérdekű keresetében az ügyészség kérte az alperes Partiscum általános szerződési feltételei alapján a hitelezésben végrehajtott egyoldalú szerződésmódosítások érvénytelenségének kimondását.
Első fokon a Csongrád Megyei Bíróság, majd ez év márciusában másodfokon a Szegedi Ítélőtábla már jogerősen is kimondta, hogy 2008. június 9-ig visszamenőleg minden szerződő fél vonatkozásában tisztességtelen és ezért érvénytelen a Partiscum általános szerződési feltételei alapján végrehajtott valamennyi egyoldalú szerződésmódosítás.
A tábla többi között azzal indokolta döntését, hogy a perbeli esetekben elmaradt az alkufolyamat, a hitelért folyamodó - aki gyakran el sem olvasta a rá vonatkozó szabályokat - csak arról dönthetett, hogy elfogadja-e a feltételeket vagy sem, holott a hitelező-adós viszony a mellérendeltségen alapul, melyben érvényesülnie kell az egyenjogúságnak. A márciusi jogerős ítélet indoklása szerint elfogadhatatlan az egyoldalú szerződésmódosítás, ha ennek célja az, hogy kizárólag az egyik fél kockázatát csökkentse. Tisztességtelen a kockázatokat ilyen módon arra a félre hárítani, akinek a körülményekre nincs is ráhatása, az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége csak akkor lenne elfogadható, ha mindkét felet megilletné.
A jogerős ítélet ellen a szegedi takarékszövetkezet fordult a LB-hoz felülvizsgálati kérelemmel, melyben indítványozta a tábla döntésének megváltoztatását és az ügyészség keresetének elutasítását. A kérelem indokai között szerepelt, hogy 20-30 éves hitelek összes kockázatát - így többi között a banközi kamatlábak változását, vagy az országkockázati felárat - lehetetlenség kizárólag csak az egyik félre, a hitelezőre terhelni, aki egyébként nyomban a jogviszony kezdetén teljesít, hitelt nyújt, az adós pedig majd évek, évtizedek alatt fizeti azt vissza. Amennyiben pedig az összes kockázatot a hitelnyújtás kezdetén árazná be a pénzintézet, az a hitelezés ellehetetlenüléséhez vezetne.
Az alperesi jogi képviselő korábban a felülvizsgálati eljárásban kiemelte, hogy a magyar és az európai szabályozás egyaránt lehetőséget nyújt az egyoldalú szerződésmódosításra, továbbá kifogásolta, hogy a tábla csupán a polgári törvénykönyvre alapította döntését, és nem foglalkozott a hitelintézetekre vonatkozó speciális szabályozással.
Az ügyészség a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Az LB keddden kihirdetett részítéletében javarészt hatályon kívül helyezte a Szegedi Ítélőtábla másodfokú jogerős döntését, és a Csongrád Megyei Bíróságot arra utasította, hogy új első fokú eljárása során a hitelintézeti törvény és részítéletben kifejtett objektív kritériumok alapján érdemben vizsgálja meg az egyoldalú szerződésmódosításokra lehetőséget adó okok listáját az általános szerződési feltételekben.
Az LB szóbeli indoklásában kifejtette: az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó okok listájának tételes vizsgálatakor figyelemmel kell lenni többi között arra, hogy külső objektív, a felek által nem befolyásolt-e az egyoldalú módosításra okot adó körülmény, azt figyelembe vették-e a felek a szerződéskötéskor, illetve, hogy azt a professzionális gazdasági szereplő ésszerű módon előre láthatta-e.
Míg a tábla jogerős ítéletét elsősorban a polgári törvénykönyvre alapította, addig az LB a hitelintézeti törvény rendelkezései alapján hozta meg döntését, és kimondta, hogy "az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette".
A törvény szerint a módosítás csak a kamat, díj vagy költség mértékére ténylegesen hatást gyakorló ok alapján történhet, továbbá a kamat-, díj- vagy költségelem csökkentését is érvényesíteni kell, ha valamely feltétel változása ezt indokolttá teszi, valamint tényleges hatásuk arányában, együttesen kell figyelembe venni a kamat, díj vagy költségelemre kihatással bíró ok-okozati feltételeket, végül pedig a díjat vagy költséget évente legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékében lehet emelni.
Az LB szóbeli indoklásában hivatkozott a hitelintézeti törvénynek arra a passzusára is, mely szerint a módosításról az ügyfelet a módosítás hatálybalépése előtt legalább 60 nappal hirdetményben és egyéb módon is értesíteni kell, az ügyfél pedig - főszabályként - a módosítás hatálybalépése előtt díjmentesen felmondhatja a szerződést.
Az LB részítéletében a törvény alapján felállított egy kritériumrendszert, arra vonatkozóan, hogy a hitelező mely "feltételeknek megfelelő okokra hivatkozva gyakorolhatja az ügyfélre kedvezőtlenül az egyoldalú szerződésmódosítás jogát".
E szerint objektív okként csak olyan külső körülmény vehető figyelembe, melynek előidézésében a felek sem külön-külön, sem együttesen semmilyen szerepet nem játszhatnak, melynek bekövetkeztére a feleknek semmiféle befolyása nem lehet.
A tételes meghatározás követelményének csak akkor felel meg a szerződés, ha az oklista teljes körűen és nem példálózva jelöli meg az egyoldalú szerződésmódosításra alapot adó körülményeket. Az okokat pontosan, egyértelműen kell megjelölni.
Ezen túlmenően további feltételek teljesülését is előírta az LB annak megállapításához: egy konkrét esetben az egyoldalú szerződésmódosításra alapos okból került-e sor és így az jogszerűnek minősül-e.
Az LB szerint csak olyan körülmények változása adhat alapot a kamat, a díj, a költség tekintetében az egyoldalú szerződésmódosításra, mely körülményeket a szerződéskötéskor is figyelembe vettek a kamat, a díj és a költség meghatározásakor és amely körülmények változása tényleges hatást gyakorol a kamat, a díj, a költség mértékére. A bekövetkezett változásnak meg kell haladnia a normálisan vállalható üzleti kockázat mértékét, jelentéktelen, érdemi hatást nem kiváltó változás nem adhat alapot a szerződés módosítására. A módosítás mértékének pedig arányban kell állnia a bekövetkezett változás hatásával.
A felülvizsgálati döntés szerint tévedett a másodfokon eljáró bíróság, amikor mindenfajta tételes vizsgálat nélkül úgy ítélte meg: az oklistákban foglalt körülmények változásával az alperesnek mint professzionális gazdasági szereplőnek már a szerződéskötéskor számolnia kellett és hogy az alperes érdekkörébe tartozó e változások minden kockázatát az alperesnek kell viselnie.
Az LB szerint ez a kockázatviselési szabály csak akkor tekinthető irányadónak, ha megállapítható, hogy a változás a normálisan előre látható, kiszámítható változás kockázatán belül van. Nyilvánvaló, hogy az előre látható, előre kalkulálható kockázat eltérő lehet rövid, illetve hosszú távú szerződések esetén. A mai gazdasági körülmények között azonban nem lehet egyértelműen kimondani, hogy minden egyes az oklistában felsorolt körülmény megváltozásával, annak pontos mértékével - a vis maior esetét kivéve - az alperesnek akár több évtizedre előre is számolnia kell.
Az LB szerint jelen ügyben a megalapozott döntés meghozatalának alapfeltétele az oklistákban felsoroltak egyenkénti megvizsgálása abból a szempontból, hogy azok a hitelintézeti törvényben meghatározott, és a részítéletben kifejtett követelményeknek megfelelnek-e. Miután erre a vizsgálatra a perben eddig nem került sor, azt az LB egy felülvizsgálati eljárás keretében nem végezheti el, új eljárásra van szükség, melyben az LB az elsőfokú bíróságnak előírta, hogy a fenti kérdésekre egyenként nyilatkoztassa a feleket, és szükség szerint bizonyítást is vegyenek fel.
Az LB kiemelte: amennyiben a megismételt eljárás során bebizonyosodna, hogy egy vagy több, esetleg valamennyi feltétel nem felel meg a hitelintézeti törvény rendelkezéseinek, és ezért érvénytelen, akkor ez a körülmény önmagában kizárja, hogy az adott ok alapján jogszerűen sor kerülhetett, illetve sor kerülhessen egyoldalú szerződésmódosításra. Az egyoldalú szerződésmódosítás jogszerűségének megállapításához ugyanakkor szükséges a részítéletben rögzített feltételek megléte is.
Az LB ugyanakkor a szegedi tábla jogerős ítéletének néhány részletével egyetértett és azokat hatályában fenntartotta. Így például az arányosság elvét sérti az általános szerződési feltételeknek az a pontja, mely szerint a Partiscum bármely összegű fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, vagy bármely kötelezettség nem teljesítése, illetve nem szerződésszerű teljesítése esetén élhet az azonnali hatályú felmondás jogával. Az LB szerint arra is helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy egyes felmondási okok nem objektív körülményektől, hanem az alperes szubjektív értékítéletétől teszik függővé a felmondási ok bekövetkeztét.
Várhatóan bonyolult, hosszadalmas bizonyítási eljárásra lehet számítani, aminek kimenetele ma még korántsem borítékolható. Ezt jelzik az ügy ellenérdekelt szereplőinek nyilatkozatai közvetlenül a határozathirdetés után. Magyar Lászlóné, az alperes Partiscum ügyvezetője újságírók előtt üdvözölte a döntést, mert az szerinte lehetőséget ad eljárásuk, egyoldalú szerződésmódosításaik jogszerűségének bizonyítására.
Gyenge Zoltán ügyvéd, a Partiscum jogi képviselője az MTI érdeklődésére azt hangsúlyozta: az LB - a korábbi ítéletekkel ellentétben - kimondta az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét bizonyos feltételek teljesülése esetén. A per következő szakaszában bizonyítani kell, hogy a törvény és az LB által támasztott követelményeknek megfelel a Partiscum általános szerződési feltételeiben rögzített oklista, illetve az annak alapján történt egyoldalú szerződésmódosítások, ez azonban az alperesi oldal szerint teljesíthető. Megjegyezte, hogy a Partiscum oklistája azon a pénzintézetek többsége által használt etikai kódexen alapul, amelyet a bankszövetség, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a versenyhivatal dolgozott ki.
Damm Andrea jogtanácsos viszont úgy nyilatkozott újságíróknak a bíróság folyosóján, hogy az LB által támasztott feltételeknek az egyoldalú szerződésmódosítások jobbára nem felelnek meg. A civil szakember szerint az LB olyan jogelveket dolgozott ki és rögzített, amelyeket eddig nem alkalmaztak a bírósági gyakorlatban, ám ezután a folyamatban lévő ügyekben is irányt mutat az eljáró bíráknak. Az ügyfelek számára az új eljárás kedvezőbb - mondta -, mint ha pusztán helybenhagyta volna az LB a jogerős ítéletet, hiszen jelen döntéssel az egyoldalú pénzintézeti szerződésmódosítások megítélésére alkalmas objektív feltételrendszer áll minden érdekelt rendelkezésére.