Véglegesítette jelentését az Országgyűlés cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottsága a testület szerdai ülésén, a szöveg véglegesített változatát az ülés végén azonban még nem bocsátották a sajtó rendelkezésére.

Előzőleg a vizsgálóbizottság a jobbikos képviselők által a szöveg tervezethez beadott mintegy 25, a jelentés szövegét módosító javaslatot vitatta meg, ezeknek mintegy felét támogatta a testület.
Font Sándor, a vizsgálóbizottság fideszes társelnöke az MTI-nek elmondta: meglepte, hogy a késő délutánba nyúló ülés végén a jobbikos képviselők végül nem szavaztak a bizottsági jelentés elfogadásakor, a parlamenti testület kormánypárti többsége azonban támogatta a jelentést. A szavazáskor sem szocialista, sem LMP-és képviselő nem volt jelen az ülésen.
Font Sándor a főbb megállapításokról az MTI-nek elmondta: a testület - teljes nevén a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság - a cukoripar privatizációjának 2 nagy szakaszát vizsgálta, először is a cukorgyárak privatizációs történetét 1988-tól.
Ekkor fogadták el azokat a törvényeket, amelyek a szocializmusban nem várt fordulatot hoztak, a szabad piacgazdaság felé nyitottak, de úgy, hogy ezeket a törvényeket csak az akkori állami tulajdonú cégek felső vezetői és a mögöttük álló gazdasági körök és párttámogatók érthették meg, ez az időszak a "spontán privatizáció" - emelte ki a bizottság társelnöke.
Kifejtette: a rendszerváltás után a hatalomra kerülő Antall-kormány "észre sem veszi", hogy már privatizációs szerződéseket írtak alá, mert annyira "elő voltak készítve spontán privatizációra egyes cukorgyárak", 1991 vége felé eszmél rá Antall-kormány, hogy fékezni kellene az ilyen privatizációt, a cél az volt, hogy a megmaradt cukorgyárakat hazai kézbe adja az akkori kormány. Előzőleg kizárólag külföldi kézbe adták a cukorgyárakat, a korábbi vállalatvezetők maguk keresték meg a partnereket, ezek német, osztrák, francia és angol érdekeltségek voltak.
Elmondta: az előzőleg 12 hazai cukorgyárból csak 5 maradt állami kézben, és ezt a maradék öt céget konzorciumba tömörítve, magyar befektetőknek, az akkori vállalati menedzsmentnek és a cukorrépa-termelőknek kínálták megvásárlásra, illetve tulajdonrészt tartott meg az állam. Az 1994-es kormányváltás után a Horn-kormánynak már nem volt érdeke ez a szempont, hiszen az állam által tulajdonolt Magyar Cukor Rt.-nek forgótőkét és a működéshez szükséges tőkét sem biztosított - elemezte Font Sándor, hozzátéve, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot folyamatosan keresték fel, illetve az ágazati vezetőkhöz az akkori mezőgazdasági minisztériumhoz is fordultak az rt. részéről pénzügyi segítségért, de "süket fülekre találnak."
Kiemelte: az állam nem adott működőtőkét, és ezzel tönkrement az utolsó magyar kézben lévő cukorgyári csoport, a privatizálás után ez szintén külföldi kézbe került. 1997-re lezárult a magyar cukorgyárak privatizálása, a korábbi 12 cukorgyár mind külföldi kézbe jutott. Ezzel egy időben megindul a hazai cukorgyárak bezárása - mutatott rá Font Sándor, mert az új tulajdonosok a hatékonyság növelése érdekében a bezárt cukorgyárak termelési kvótáját más hazai cukorgyárakhoz viszik át.
Rámutatott: a másik szakasz a 2004-es uniós csatlakozás utáni szakasz. Kiemelte: az unióban csak kvóták alapján történhet a termelés, a csatlakozást előkészítő Orbán-kormány jelentős, 400 ezer tonnás cukorkvótát ért el, ez azt jelenti, hogy Magyarországnak 300 ezer tonnás az éves cukorfogyasztása átlagban, 400 ezer tonnás cukortermelést engedélyezett akkor az unió.
Kiemelte: 2005-ben megindult az Európai Unióban a cukoripari reform, amelynek sajnos az akkori magyar kormányzat, és az államot képviselő Gráf József miniszter végül is támogatójává vált, a reformfolyamatot és azt lezáró tanácsi szerződést megszavazta, és ezzel elindul a kvóták visszaadása, a kvótákat a külföldiek a magyarországi, nem pedig az anyaországi üzemeik részéről adták vissza. Végül a magyar kvótából 300 ezer tonnát, vagyis a magyar kvóta 75 százalékát adják vissza, a nagy cukortermelő ágazatokkal rendelkező országok 15-20 százalékot juttattak vissza - emelte ki Font Sándor. Hozzátette, később egyetlen gyár, a kaposvári cukorgyár marad meg, amely ma is működik, 102 ezer tonnás kvótával, így a 300 ezer tonnás éves magyarországi fogyasztást az ország nem tudja többé kielégíteni, 2009-től 200 ezer tonnás éves importra szorul Magyarország - összegezte Font Sándor.
A jelentés kapcsán Varga Géza (Jobbik) mintegy 25 javaslatból álló szövegmódosítást adott be a vizsgálóbizottsághoz. Ezek lényege, hogy a Jobbik nemcsak a spontán privatizációban látja a bajok forrását, hanem a későbbi kormányok véleménye szerint túlzott euroatlanti orientációjában, amely segítette a nyugati befektetők térnyerését a hazai cukoriparban. Ezzel kapcsolatban felvette Medgyessy Péter felelősségét is, különösen egykori fejlesztési banki vezérigazgatóként, valamint Raskó György szerepét is, aki az Antall-kormány idején egy ideig a földművelésügyi tárca államtitkára volt.
Józsa István (MSZP), a bizottság társelnöke az MTI-nek elmondta: a vizsgálóbizottság tevékenysége során semmilyen jogsértést, szabálytalanságot nem tárt fel. Ezért az MSZP elítéli, és az Országgyűléshez méltatlannak tartja, hogy a vizsgálóbizottság egyoldalú, előítéletek alapján összeállított, félrevezető jelentést készített. Józsa István leszögezte: a hivatalban lévő szocialista kormányok mindvégig a hazai termelők érdekeit képviselték.