Csökkentenék 2012-től a magasabb vezetői megbízással rendelkező, oktató-nevelő munkát végző közalkalmazottak pótszabadságát, Kósa Lajos (Fidesz) erről szóló önálló indítványát hétfői ülésén tárgysorozatba vette és általános vitára alkalmasnak minősítette az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága.

Szedlák Attila (Fidesz) az előterjesztő nevében kifejtette, hogy jelenleg egy oktató-nevelő munkát végző magasabb vezetőt évi 56 munkanap szabadság illet meg, amelynek igénybe vétele a tapasztalatok alapján gondot jelent az intézményvezetők számára, továbbá indokolatlan különbségtételt eredményez az oktató-nevelő munkát nem végző magasabb vezetőkhöz képest, akiknek szabadsága a fizetési fokozat függvényében évi 31–45 munkanap.
A változtatás hátteréről elmondta: 2011. júniusától módosultak a Köztisztviselők jogállásáról szóló törvény pihenőidőre vonatkozó rendelkezései, mivel 2011-ben megszűnt a kinevezett vezetői rendszer, így indokolttá vált az az előtti (2009. január 1.) állapotokat helyreállítani.
Egy korábbi alkotmánybírósági határozat azonban ezt még nem tette teljesen lehetővé, így az oktató-nevelő munkát végző magasabb vezetőket a munkakör alapján járó pótszabadság mellett megilleti a beosztás alapján járó 10, illetve 5 munkanap pótszabadság, ezért szükséges a Kjt. újabb módosítására - hangsúlyozta Szedlák Attila.
Kardkovács Kolos, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) helyettes államtitkára elmondta, hogy a tárca támogatja a javaslatto
Gúr Nándor (MSZP) szerint a módosítás több ezer embert érint negatívan, akiknek többet kell dolgozniuk kevesebb, vagy ugyanannyi pénzért. A képviselő kifogásolta azt is, hogy a javaslat egyéni képviselői indítványként kerül a parlament elé, így nem lesz róla társadalmi egyeztetés.
Kaufer Virág (LMP) azt kérdezte az előterjesztőtől, hogy a módosítást miért nem a köznevelési törvény és Munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részeként terjesztik be. Szedlák Attila erre reagálva elmondta, hogy a módosítást minél előbb célszerű elfogadni, ezért jelent meg egyéni indítványként.
Bertha Szilvia (Jobbik) úgy vélekedett, hogy joghézagot szüntetne meg a javaslat, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy koherencia zavar lehet a sok beterjesztett törvény miatt, és jobban meg kellene vizsgálni a változtatások hatásait.
Kardkovács Kolos válaszában hangsúlyozta: a magasabb beosztású közalkalmazottaknak annyi többletszabadság jár az alkotmánybírósági döntés alapján, amely nem indokolt, diszkriminatív, így a törvényjavaslat csak "kiegyenesíti" az alkotmánybíróság döntése alapján a közalkalmazotti törvényt, és kiegyenlíti a vezető és nem vezető beosztású közalkalmazottak szabadságát.
A bizottság a kormánypárti képviselők 14 igen, és az ellenzékiek 4 nem szavazata mellett általános vitára alkalmasnak találta Kósa Lajos indítványát.
A bizottság meghallgatta Bakos József, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elnökének beszámolóját a szervezet 2009. és 2010. évi tevékenységéről, az elért eredményekről.
Az elnök ismertette, hogy 2009-ben 53 ezer, 2010-ben pedig 47 ezer munkáltatónál végeztek munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzést. A szabálytalanságot elkövető munkáltatók aránya a 2009-es 60 százalékról 2010-ben 54 százalékra csökkent a munkavédelmi ellenőrzéseknél, a munkaügyinél pedig 63-ról 50 százalékra egy év alatt.
Kardkovács Kolos az OMMF jövőjét firtató kérdésekre reagálva elmondta: bármilyen szervezetrendszert csak ésszerű keretek között lehet és kell átalakítani. Jelenleg felülvizsgálat alatt vannak a foglalkoztatáspolitikai háttérintézmények, és vizsgálják, hogy ezeket hogyan lehetne még hatékonyabbá, átláthatóbbá tenni - mondta a helyettes államtitkár. Hangsúlyozta: a munkaügyi, munkavédelmi, munkaegészségügyi ellenőrzési feladatok kiemelt jelentőségűek, az átalakítás csak ezek további biztosításával valósítható meg.
Az ülésen az "Esélyegyenlőség a munka világában" című, Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében megvalósuló kutatásról is beszámoltak a megvalósító Egyenlő Bánásmód Hatóság képviselői.
Honecz Ágnes, a hatóság elnöke ismertette: a kutatás legfőbb célja a hátrányos megkülönböztetést eredményező gyakorlatok feltárása, és a jogi szabályozás gyakorlati alkalmazásának vizsgálata. 2010-ben és 2011-ben két adatfelvételi hullámmal végeztek kutatásokat, ezek fő témái az egyenlő munkáért egyenlő bért, a kiválasztási gyakorlat a diszkrimináció tükrében, valamint a munkáltatók hozzáállása a fogyatékos munkavállalókhoz, de vizsgálták az esélyegyenlőségi tervek hatását is.