Amíg az európai országok a világ húsz vezető gazdaságát tömörítő G20-csoport torontói csúcstalálkozóján a költségvetési hiány leghatékonyabb kezelési módszeréről és a labdarúgásról vitatkoztak, addig Barack Obama amerikai elnök elhanyagolt ázsiai barátaihoz próbált újra közelebb kerülni.

Bár Obama figyelmét a csúcs előtt még a hazai belpolitika vonta el, a találkozó nagy részét azzal töltötte, hogy ázsiai vezetőkkel folytatott kétoldalú megbeszéléseket. Kézzelfogható eredményeket is próbált felmutatni ázsiai kollégáinak: eddig a jelek arra utaltak, hogy a kormány megtorpedózza a George W. Bush elnöksége alatt aláírt amerikai-dél-koreai szabadkereskedelmi egyezményt, azonban június végén Obama kijelentette, hogy a Fehér Ház támogatja a szerződés ratifikációját. Ez a Clinton-kormány által megkötött Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) óta a legjelentősebb kereskedelmi megegyezés lenne Washington részéről.
Azonban korábban volt már példa arra, hogy az elnök ígéretei nem valósultak meg. Hivatalba lépése után például kijelentette, hogy az első "csendes-óceáni elnök" szeretne lenni, élesen elhatárolva magát ezzel elődjétől, és azt a reményt keltve Ázsiában, hogy az Egyesült Államok visszatér a régióba. Washington lelkesen neki is látott, hogy a gyakorlatban is megmutassa elköteleződését: csatlakozott a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) egyik sarokkövét jelentő barátsági és együttműködési szerződéshez, amelynek aláírását a Bush-kormány megtagadta. Tavaly novemberben Obama - az amerikai elnökök sorában elsőként - az ASEAN-tagországok mind a tíz vezetőjével tárgyalóasztalhoz ült. A Fehér Ház terveket dolgozott ki egy "átfogó partnerségi viszony" kialakítására Indonéziával, amelynek fővárosában Obama gyermekként négy évet töltött, és ahol az elnök nagy népszerűségnek örvend. A közeledés meghozta gyümölcsét: Obamát Indiától Indonézián át Kínáig támogatták, és hittek benne, hogy az Egyesült Államok és a világ viszonya változni fog az új amerikai vezető hivatali ideje alatt - írta a Newsweek című amerikai hetilap.
A lendület azonban lassan alábbhagyott. A Közel-Kelet, az afganisztáni háború és az otthoni politikai belharcok miatt Obamának egyre kevesebb energiája jutott Kelet- és Délkelet-Ázsiára. Az elnök bizalmatlannak tűnik az új japán kormánnyal szemben, és bizonytalannak abban, hogy miként fejlessze kapcsolatait Indiával. Eközben június elején már harmadszor mondta le indonéziai látogatását.
Márpedig Indonézia az Obama-kormány nagy reménysége volt: Washington az indiai-amerikai kapcsolatokhoz hasonló szoros biztonsági és gazdasági együttműködést vázolt fel a délkelet-ázsiai ország számára. A tervek azonban csak tervek maradtak, és Obama sürgető otthoni ügyekre hivatkozva többször is lemondta jakartai látogatását, mire a haragos indonéziaiak válaszul eltávolították Obama egy jakartai parkban felállított szobrát. Eközben az Egyesült Államok két legyet ütött egy csapásra - de negatív értelemben, hiszen a meghiúsult utak miatt az elnök ausztráliai látogatása is elmaradt, így egy régi szövetségesét is megsértette.
Obamának Indiához sem sikerült közelebb kerülnie, pedig az ország Bush elnöksége alatt megváltoztatta évtizedekre visszanyúló Amerika-ellenes magatartását. Bár Obama vacsorát adott Manmohan Szingh indiai miniszterelnök tiszteletére, egy tavaly novemberi nyilatkozatával feldühítette Újdelhit. Ebben arra szólította fel Kínát, hogy működjön együtt az Egyesült Államokkal a dél-ázsiai béke érdekében, amit India úgy értelmezett, hogy Washington arra kéri Kínát, avatkozzon bele az indiai-pakisztáni ügyekbe. Emellett a hatalmas ország nem ért egyet a Pakisztánban és Afganisztánban követett amerikai politikával sem. A két fél közti új stratégiai párbeszéd pedig szakmai fórum maradt, miközben Újdelhi azt remélte tőle: sikerülhet meggyőznie a Fehér Házat, hogy nyilvánosan kiálljon India állandó tagsága mellett az ENSZ Biztonsági Tanácsában.
A kínai kapcsolatról nem lehet azt állítani, hogy Obama elhanyagolta volna, többször is hosszas magánbeszélgetést folytatott Hu Csin-taóval. Obama kínai útjain feltűnően kerülte a kényes emberi jogi témák felemlegetését, valamint az erőteljes, feddő hangnemet Peking árfolyam-manipulációját érintően. A Fehér Ház békülékeny politikája azonban elidegenítette Washington több ázsiai barátját, köztük Indiát és Szingapúrt.

Az amerikai-japán kapcsolatok romlottak a leglátványosabban. Ehhez jócskán hozzájárult a Japán Demokrata Párt (DPJ) következetlen politikája az okinavai amerikai támaszpont ügyében, de a Fehér Ház is rátett egy lapáttal, amikor Hatojama Jukio volt japán miniszterelnök amerikai látogatása során azt sugallta, hogy gyengének és Amerika-ellenesnek tartja a DPJ vezetőit. Az új kormányfő, Kan Naoto hivatalba lépésével azonban változhatnak a dolgok: már a G20-ak találkozóján úgy tűnt, hogy közeledett egymáshoz a két fél álláspontja.
Az amerikai-ázsiai kapcsolatokban a jelenlegi szintnél sokkal nagyobb lehetőség rejlik. A gazdasági válság és Washington vonakodása Pekinget hozza kedvező helyzetbe Ázsiában, és az amerikai politikából kiábrándult országok inkább Kínánál keresnek vigaszt. A japán DPJ egyik képviselője májusi washingtoni látogatásán jelezte is, hogy az amerikai kormány "makacs hozzáállása" egyértelműen Kína irányába orientálja Japánt.
Az ázsiaiak pedig nem tétlenkednek, hanem saját intézményrendszer kiépítésén dolgoznak, amelyből lehet, hogy egy napon az Egyesült Államok teljesen kimarad. Az Ázsiát átszövő kereskedelmi kapcsolatok mellett a kontinens országai új biztonsági intézményeket is létrehoznak az ASEAN szervezetét alapul véve. Simon Tay szingapúri elemző szerint az ASEAN fokozatosan regionális hatalommá válik, és a nemzetközi színtér nagyobb szereplőit - az Egyesült Államokat és Kínát - sokkal inkább multilaterális fellépésre kényszeríti.