Még néhány hónappal ezelőtt borúlátás nyomta rá a bélyegét a Nyugat-Balkánra. Mind Horvátország, mind Szerbia megtorpant az Európai Unióba vezető úton. A globális válság következtében elapadtak a külföldi beruházások, ráadásul új konfliktus kirobbanása fenyegetett Bosznia-Hercegovinában.

2009 utolsó heteiben viszont felderülni látszott az ég a régió országai fölött. Hollandia, amely évek óta akadályozta Szerbia és az EU közeledését arra hivatkozva, hogy Belgrád nem tesz meg minden tőle elvárhatót a szökésben lévő háborús bűnös, Ratko Mladic elfogása érdekében, december végén módosította álláspontját. Ezzel megnyílt az út a szerb EU-belépési kérelem beadása előtt.
Karácsony előtt pedig Szerbia, Macedónia és Montenegró állampolgárai jogot nyertek arra, hogy vízum nélkül utazhassanak be az Európai Unió legtöbb államának területére. Nem sokkal később az olasz FIAT cég bejelentette, hogy 67 százalékos részesedést vásárolt Szerbia legnagyobb autógyárában, a kragujevaci Zastava művekben. Mladjan Dinkic szerb miniszterelnök-helyettes úgy értékelte a lépést, hogy az a szerbiai gazdasági hanyatlás végét jelenti.
A belgrádi politikus vélekedését túl derűlátónak minősítette a The Economist. A londoni hírmagazin rámutatott: Szerbia gazdaságát padlóra küldte a válság. A bruttó hazai termék (GDP) tavaly 3,5 százalékkal csökkent, és az idei előrejelzés is mindössze 1,0 százalékos bővülésről szól. A FIAT döntése mindazonáltal azt jelzi, hogy a külföld ismét bizalommal fordul e balkáni ország felé.
Nem világos ugyanakkor, hogy az átlag szerbeket is felderítik-e a kilátások. A kormány februárban kezdi meg 8500 állami alkalmazott leépítését, hogy ezzel is lefaragja a költségvetési kiadásokat. A december 6-án Vozdovacon rendezett helyi pótválasztáson a mandátumot eddig rendre begyűjtő Szerb Demokrata Párt (Boris Tadic államfő pártja) váratlan vereséget szenvedett, az élen az ellenzéki pártok jelöltjei végeztek.
Az oppozíció vezető ereje, a Szerb Haladó Párt alig egyéves múltra tekint vissza: 2008 októberben alakult, miután egy sor politikus kivált a Radikális Pártból. Utóbbi alakulat vezetője, Tomislav Nikolic rájött, hogy az irredenta lózungok ideje lejárt. Így a szomszédos Horvátország nacionalistáinak példáját követve modern jobbközép pártot hozott létre, amely mentes a háborús retorikától, és nem EU-ellenes. A legfrissebb fölmérések azt mutatják, hogy Nikolic pártja hasonló támogatottságot élvez, mint Tadicé.
Tavaly Horvátország is nehéz időkön ment keresztül. Az uniós belépést előkészítő tárgyalásokat az év nagy részében megbénította a Szlovéniával zajló határvita. Végül azonban Ljubljana feladta a horvát csatlakozási tárgyalásokat blokkoló magatartását, így szomszédja akár már 2012-ben felvételt nyerhet az EU-ba. Javítja a sikeres csatlakozási tárgyalások esélyét, hogy a horvát elnökválasztást olyan jelölt (az 52 éves Ivo Josipovic) nyerte, akire eddig még árnyéka sem vetült kétes üzleti vagy korrupciós ügyeknek. Mi több, a győztes első nyilatkozatában az ország rákfenéjét (és az EU-belépés fő akadályát) képező korrupció felszámolására tett ígéretet. A szociáldemokrata politikus ebben partnerre talál a konzervatív miniszterelnökben, Jadranka Kosorban. Utóbbi csak tavaly július óta ül a kormányfői székben, de azóta máris több nagy hal akadt fenn a korrupcióellenes hivatal, az ügyészség meg a rendőrség hálóján, mint előtte éveken át.
Bár a térségben sokaknak nem tetszik, mégis igaz, hogy a Nyugat-Balkán két meghatározó állama Horvátország és Szerbia. Montenegró, Macedónia, valamint Albánia, Bosznia és Koszovó (utóbbi három nem kapta meg az EU-tól a vízummentességet) előtt még számos akadály tornyosul az uniós csatlakozás felé vezető úton. Ám ha a "két nagy" haladást ér el az uniós integráció terén, az pozitív kihatással lesz a többiekre is.
Az unió bővítése manapság távolról sem elsőrendű kérdés Brüsszelben. Sokan azt is megbánták már, hogy négy évvel ezelőtt túl hamar rábólintottak két kelet-balkáni állam, Bulgária és Románia befogadására. Ráadásul Spanyolország épp január elsején vette át a soros EU-elnökséget - márpedig Madrid még elismerni sem hajlandó Koszovó függetlenségét. Így aztán Horvátország kivételével a többi nyugat-balkáni államnak még sokévi munkára lesz szüksége ahhoz, hogy kilátásuk legyen az uniós csatlakozásra. Igaz viszont az is, hogy a jelenlegi ellenséges hangulat - a kilátások halványsága miatt - kevésbé aggasztó és csüggesztő, mint amilyennek tűnik.
Alig egy évtizeddel ezelőtt Slobodan Milosevic - előbb mint Jugoszlávia, majd a háborúzó Szerbia elnökeként - még szilárdan ült a nyeregben Belgrádban. A Balkánon kínosan lassan őrölnek a malmok - de mégiscsak őrölnek.