Március 2-án lesz nyolcvanéves Mihail Szergejevics Gorbacsov egykori szovjet párt- és állami vezető, a peresztrojka atyja.

A sztavropoli határterület Privolnoje nevű falujában, orosz paraszti családban született. 1950-ben iratkozott be a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára, és még egyetemistaként belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába. 1955-ben visszatért szülőföldjére, Komszomol-, majd párttisztségek után 1970 áprilisában a sztavropoli határterületi pártbizottság első titkára lett. 1967-ben agrárközgazdász diplomát is szerzett.
1971-ben beválasztották az SZKP Központi Bizottságába, 1978-ban a mezőgazdaságért felelős KB-titkár lett, 1980 októberétől teljes jogú állandó tagja volt a Politikai Bizottságnak. Szokatlanul fiatalon, 54 éves korában ért a csúcsra: Viktor Csernyenko halála után az SZKP KB 1985. március 11-én - Andrej Gromiko külügyminiszter javaslatára - őt választották főtitkárrá. 1988. október 1-jétől elnöke volt a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a kollektív államfői testületnek is.
Gorbacsov lendülete, kezdeményezőkészsége új színt kölcsönzött a szovjet bel- és külpolitikának, véget vetett a brezsnyevi pangás időszakának. Az SZKP 1986-os XXVII. kongresszusán meghirdette a peresztrojkát, a gazdasági-politikai élet gyökeres átalakítását, valamint a glasznoszty, a nyilvánosság jelszavával a politika társadalmi ellenőrzését. A gorbacsovi új politikai gondolkodás egyik központi eleme az a tétel volt, hogy minden népnek "szuverén joga van a választásra". Gorbacsov alatt a Szovjetunió eljutott a többpártrendszer bevezetéséig, a demokratizálódás kibontakozásáig. A politikai rendszer megreformálása keretében bevezették az államfői intézményt, a Szovjetunió első - és mint később kiderült, utolsó - elnökévé 1990. március 15-én a pártfőtitkár Gorbacsovot választották meg.
A Gorbacsov által elindított változások nyomán "megmozdultak" a közép- és kelet-európai országok is, majd véget ért a szocialista társadalomépítési kísérlet a régióban. Az 1989. decemberi máltai találkozón Gorbacsov és George Bush amerikai elnök lezártnak nyilvánították a hidegháború korszakát. Az afganisztáni, a kelet-európai és a mongóliai szovjet csapatkivonás, a szovjet-amerikai csúcskonzultációk rendszeressé tétele, a START-egyezmény megkötése, a német egység megvalósulása világméretű átrendeződést hozott. Amikor 1990. október 15-én Gorbacsov megkapta a Nobel-békedíjat, az indoklás aláhúzta érdemeit a kelet-nyugati kapcsolatok átalakulásában, és abban, hogy a szovjet társadalom nagyobb nyitottságának megteremtésével hozzájárult a nemzetközi bizalom megerősödéséhez.
Gorbacsov kiengedte a szellemet a palackból, ám az általa felszabadított erők őt is félresöpörték. A konzervatív tábor 1991. augusztusi puccsát a pártfőtitkári tisztség elvesztése árán még "túlélte", de az őt megmentő Borisz Jelcin orosz elnök pár hónap múltán "kihúzta alóla" országát. A Független Államok Közösségének 1991. decemberi megalakulása után Gorbacsovnak csak egy lehetősége maradt: 25-én lemondott a Szovjetunió elnöki tisztségéről.
Gorbacsov az 1990-es évek elején létrehozta a társadalmi, gazdasági és politikai kutatásokat támogató nemzetközi alapítványát, ma is elnöke a Nemzetközi Zöldkereszt elnevezésű környezetvédelmi szervezetnek, alapító-elnöke a 2003-ban alakult Világpolitikai Fórumnak, résztvevője nemzetközi konferenciáknak, miközben rengeteg díjban és elismerésben részesül.
Bár hazájában az emberek nagy része a Szovjetunió összeomlásával és az azt követően kialakult káosszal azonosítja, Gorbacsov életútja és tettei alapján a világ szemében máig megbecsült, történelmi mércével mért személyiség. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából március 30-án nagyszabású jótékonysági gálaesten tisztelegnek tevékenysége előtt a londoni Royal Albert Hallban a zenei élet nagyságai, a rendezvényre számos neves vendéget hívtak meg.