Kettős győzelmet aratott a német kancellár az euróövezeti támogatásokról csütörtökön tartott parlamenti szavazáson, Berlinben mégis rögtön azt találgatták, vajon mindez pirruszi győzelem-e.

A Bundestag hatalmas többséggel szavazta meg az euróövezeti segélyalapot, ami Angela Merkel diadala is, hiszen a kancellár már hetek óta a leghatározottabban annak támogatását sürgette. Szinte szállóigévé vált az a mondata - és egyben legfőbb érve -, hogy az euró esetleges kudarca Európa kudarcát jelentené. Erőfeszítést nem kímélve kampányolt az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) elfogadása érdekében, arra hivatkozva, hogy annak a közös valutának a jövője a tét, amelyből az euróövezeti államok közül a leginkább Németország profitált. Az a tény, hogy a 620 Bundestag-képviselő közül 523 szavazta meg az idén júliusban kibővített segélyalapot, arról tanúskodik, hogy Angela Merkel érvelésével az ellenzék legnagyobb része is egyetértett.
A kancellár számára a másik - legalább ennyire fontos - diadalt az jelentette, hogy az általa vezetett kormánykoalíció képviselői végül meglehetős egységben sorakoztak fel mögötte. Pedig az előjelek rendkívül kedvezőtlenek voltak, mert nem csupán a koalíciót alkotó konzervatívok és liberálisok közötti ellentétek éleződtek ki minden korábbinál erőteljesebben, de a Merkel konzervatív táborát is megosztotta az eurótámogatások, közvetlenül pedig az eladósodott országoknak, mindenekelőtt Görögországnak nyújtandó további pénzügyi segélyek jövője. A CDU és a CSU - és a szabad demokrata FDP - több képviselője a szavazás előtt nyíltan azzal fenyegetett, hogy az EFSF ellen adja le voksát, ami veszélyeztette az elmúlt napokban sokat emlegetett, úgynevezett kancellári többséget. Azt a többséget, amelyet egy kormánykoalíciónak - elsősorban a kancellár megválasztásakor, illetve bizalmi szavazásokkor - mindenképp ildomos megszerezni, és egyben jelzi, hogy a kancellár, illetve kormánya nincs kiszolgáltatva az ellenzék támogatásának.
Angela Merkelnek ez is sikerült, ami - legalábbis átmenetileg - bizonyította, hogy a tartományi parlamenti választásokat sorozatban elvesztő és támogatottságának mélypontján lévő koalíció szükséghelyzetben mégis egységes és cselekvőképes. A parlamenti szavazás kimenetele ily módon nem lebecsülhető ösztönzőt jelenthet a hivatali ciklusának második felét éppen most megkezdő kancellár számára. Közvetve pedig jelzés a külföldi partnerek felé is arra vonatkozóan, hogy Németország, illetve a jelenlegi kormánykoalíció válságos helyzetekben is megbízható partner.
Hogy ilyen körülmények között sokan mégis pirruszi győzelemről beszélnek, annak több oka is van. Az első a koalíció eddigi múltjában rejlik. Szakértők szerint hatalmon lévő német kormánykoalíció eddig nem volt még annyira ingatag, mint a mostani, ami elsősorban a liberálisok kiszámíthatatlanságával, állandó profilkeresésével, a koalíció, illetve a párt belső viszályaival magyarázható. Az FDP jelenlegi elnöke, Philipp Rösler a közelmúltban még Görögország közvetlen megsegítése ellen érvelt, a Bundestag-szavazás előtt pedig épp az ellenkezőjére szólított fel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindez - kissé nagyobb időtávlatban - Angela Merkel kancellárról is elmondható. A szabad demokraták támogatottsága mostanra negatív rekordot ért el, egy előre hozott parlamenti választás esetén a nagy hagyományokkal rendelkező párt be sem jutna a Bundestagba. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sokan kételkednek a hirtelen helyreállt koalíciós egység tartósságában, és arra figyelmeztetnek, hogy új kezdetről aligha lehet beszélni.
A másik ok maga az euróválság, illetve az eladósodott országok, mindenekelőtt Görögország kiszámíthatatlansága. A Bundestag ugyan jelentős többséggel az EFSF mellett szavazott, az ellenzők véleménye azonban semmiképp nem hagyható figyelmen kívül. Mindenekelőtt az, hogy a kibővített segélyalap csak időnyerést jelent, a kockázatok kiszámíthatatlanok, csupán tűzoltás történt, de az adóssághalmozás tényleges okait nem sikerült megszüntetni. Ezen pedig mit sem változtat az, hogy Jeórjiosz Papandreu görög miniszterelnök a szavazás előestéjén Berlinben az adósságok csökkentését, illetve a kormánya által vállalt kötelezettségek teljesítését ígérte.
A felhasználható 440 milliárd eurós segélyalap, illetve az abban való, a legnagyobb részesedést és egyben az éves költségvetés kétharmadát kitevő 211 milliárd euróra rúgó német kezességvállalás ily módon rendkívüli kockázatokat rejt magában, amire az ellenzők kivétel nélkül figyelmeztettek. Köztük az a néhány tekintélyes koalíciós képviselő is, aki Merkel minden unszolása ellenére sem állt be a sorba. Eközben Berlinben már azt találgatják, hogy mikor lesz szükség a kibővített euróövezeti támogatási alap újabb kibővítésére, ami azokat erősíti, akik szerint az eurótámogatás, illetve az EFSF amúgy is feneketlen hordó. A német választópolgárok több mint 90 százaléka pedig egy legfrissebb felmérés szerint azon a véleményen van, hogy az ország megengedhetetlenül sokat fizet az euró stabilizálására.
Merkel csütörtöki kettős diadalát elvitatni ünneprontás lenne. Szakértők szerint azonban eufóriára semmi ok.