Az észak-európai államok együttes erővel keresik a választ arra, hogy a globális gazdaság átrendeződése és a jóléti állam válság közepette hogyan tudnák megőrizni az északi modell vívmányait. Ennek érdekében a következendő két évben független kutatók elemzik és tesztelik majd a jóléti állam különböző fajtáit és finanszírozási formáit.

A polgárai jólétéért aktív kötelezettséget vállaló államot gazdasági recesszió esetén általában túl költségesnek találják, és ennek megfelelően alakítják át. A 2008-ban kipattanó pénzügyi válság idején a skandináv országok széles körben, hatékonyan védelmezték az északi modellt, amely napjainkban újabb kihívásokkal szembesül. A szóban forgó modell lényege, hogy egyenlő feltételek mellett biztosít munkalehetőséget minden állampolgár számára, miközben nem áldozza fel a gazdasági versenyképességet - fejtette ki a Nordic Labous Journal hírportálnak Bjorn Hvinden norvég szociológia-professzor, aki 2007 óta foglalkozik a skandináv jóléti rendszer felülvizsgálatával. Az Európai Uniót sújtó, s napjainkban tetőfokára hágó adósságválság újra kiélezte a jóléti állam különböző modelljeinek fenntarthatatlanságáról szóló több évtizedes vitát, amely a nyolcvanas években terjedt el. Elmondható ugyanakkor, hogy a szóban forgó modellek elleni eddigi támadások sosem vezettek a jóléti állam felszámolásához.
A térség szociáldemokrata pártjai bizakodóak, és alternatív megközelítésekben reménykednek. Dániában - ahol tavaly ősszel szociáldemokrata vezetésű kormány lépett hatalomra Helle Thorning-Schmidt vezetésével - a tíz évig kormányon lévő konzervatívok sem bontották le a jóléti állam pilléreit, visszavonván Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök szabadpiaci reformjavaslatait. Thorning-Schmidt választási győzelmét követően gazdasági fordulatot ígért egy olyan terv keretében, miszerint naponta 12 perccel több munka vár a dánokra, de garantáltan nem lesz drágább az élet a világ egyik legsúlyosabban megadóztatott nemzete számára. A skandináv típusú jóléti modell egyik ismertetőjele, hogy korlátozza a piac hatását, s egyben lojalitást teremt a rendszer iránt, amelynek magas színvonalú szolgáltatásait részben magas jövedelemadókból fedezik. A baloldali politikus szerint az oktatásba és az infrastruktúrába történő befektetés munkahelyeket, és növekedést teremt. Thorning-Schmidt emellett kiegyensúlyozott költségvetést sürgetett, amely az északi baloldali pártok közt nem túl közkedvelt.
A svéd szociáldemokraták zsinórban két választást veszítettek el 2006 óta, a párt ráadásul bizalmi válsággal szembesült: tíz hónappal ezelőtt megválasztott pártelnökük, Hakan Juholt nemrég lemondásra kényszerült. Fredrik Reinfeldt, a jobbközép kormány vezetője politikai karrierje kezdetén több alkalommal bírálta a jóléti államot, és a neoliberális társadalmi rendszert pártolta. Az immáron hatodik éve hivatalban lévő miniszterelnök eddig nem támadta alapjaiban a fennálló gazdasági berendezkedést, kedden azonban a Dagens Nyheter című svéd napilapnak nyilatkozva kifejtette legújabb munkaerőpiaci elképzeléseit. Eszerint a nyugdíjkorhatárhoz közeledő, ám továbbra is aktív állampolgárok 55 éves koruk tájékán átképezhetnék magukat, hogy aztán saját döntésüknek megfelelően az új munkájukban még évtizedekig, azaz 75 éves korukig dolgozhassanak. A svéd kormányfő hangsúlyozta: a nagylelkű jóléti állam és a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná válik, amennyiben a svédek nem dolgoznak többet, figyelembe véve a várható élettartam meghosszabbodását. Jelenleg Svédországban a legmagasabb a nyugdíjkorhatár: itt a munkavállalók 67 éve korukig dolgozhatnak, s legkorábban 61 évesen válhatnak inaktívvá. Mint mondta, az idős embereket fel kell készíteni karrierjük megváltoztatására arra az esetre, ha addigi munkájuk fizikai vagy mentális értelemben már nehezen elviselhetővé válna számukra. A jobboldali politikus szerint a baloldal úgy véli, ha a munka "túlságosan fájdalmas", arra a korai nyugdíjazás és a jóléti juttatások adnak megoldást, Reinfeldt ezzel szemben a munka megváltoztatásának szükségességével érvel. Svédországban tavaly a 65 év felettiek foglalkoztatottsága 7,8 százalékos volt a központi statisztikai hivatal szerint.
Jen Stoltenberg munkáspárti norvég miniszterelnök nemrég részt vett azon a svédországi találkozón, ahol a térség szociáldemokrata pártjai a jóléti vívmányok megőrzéséről értekeztek. Stoltenberg a megbeszélést követően úgy fogalmazott, hogy az északi modell egy szociáldemokrata modell, amely országtól függetlenül három pilléren alapul: az erős állami szektoron, a magas adóztatáson és az erőteljes szakszervezeteken. A munkavállalói érdekképviseletek egyébként gyakran segítik elő a skandináv munkaerőpiac reformját, Norvégiában és Finnországban például három szervnek van beleszólása a helyi szociális kérdések eldöntésébe: a kormánynak, a munkaadóknak és a szakszervezeteknek. Svédországban és Dániában - ahol a kollektív alku nagyobb súllyal bír - ezzel szemben csak a munkaadókat, illetve a munkavállalói érdekképviseletek vonják be a folyamatba. Mindazonáltal a gazdasági versenyképességen és a makrogazdasági mutatókon túl olyan társadalmi tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni, mint például a bevándorlás. Például éppen a hátrányos helyzetűek és bizonyos etnikai csoportok alacsony foglalkoztatottsága miatt a skandináv országok társadalmában - több más gazdag OECD-tagállamhoz hasonlóan - nehezen kimutatható, hogy milyen hatalmas fejlettségi eltérések mutatkoznak a lakosságon belül.
"Ahhoz, hogy mindenkinek azonos lehetőségeket garantáljunk, +megfelelő jóléti modellre+ van szükség. Az egyenlőség nem kell hogy azt jelentse, hogy mind ugyanolyanok vagyunk" - mondta ezzel összefüggésben Bjorn Hvinden.