Európa lassan másfél éve birkózik a görög adósságválsággal, amelynek megoldását illetően nagy szórást mutatnak a szakemberek nézetei. Németországban mindenesetre egyre hevesebb vita dúl a kibővített európai pénzügyi segélyalap (ESFS) értelméről, illetve arról, meddig alakíthatja Berlin a "fejőstehén" szerepét, százmilliárdokat fizetve az éveken át léha módon költekező dél-európai államok helyett.

Az ARD televízió hétfő esti, 75 perces vitaműsorában pro és kontra érvek csaptak össze a témában. Az ESFS-t elutasítók táborát Max Otte professzor és Frank Schäffler FDP-honatya képviselte. Otte, a wormsi egyetem nemzetközi gazdaságtan professzora - aki már tíz évvel ezelőtt elhibázottnak tartotta a közös európai fizetőeszköz bevezetését - kifejtette: Athén soha nem lesz képes visszafizetni hatalmas méretű államadósságát. A mediterrán országban a megszorító intézkedések hatására folyamatosan csökken a gazdaság teljesítménye, miközben egyre több vállalat teszi át a székhelyét külföldre (főleg Bulgáriába, az ottani kedvező adókulcsok miatt). A EU-tól és a Nemzetközi Valutaalaptól érkező összegek 90 százaléka tőke- és kamattörlesztésre megy el, alig valami jut az államkasszába. A görög államadósság - többek által pedzegetett - legalább részleges leírását Otte kockázatosnak ítélte. Szerinte ez "mélyütés" volna jó néhány külföldi nagybanknak, amelyek tetemes összegekért vásároltak görög államkötvényeket. E bankok "bedőlése" pedig beláthatatlan globális pénzügyi válságot indíthatna el - figyelmeztetett a wormsi professzor.
Schäffler nyíltan hirdeti, hogy az EFSF-ről csütörtökön a Bundestagban esedékes szavazáson nemmel fog voksolni - mi több, erre biztatja a liberális frakció tagjait is. A fiatal politikus az ARD-ben azzal érvelt, hogy az ESFS-en belüli német részesedéssel (több mint 100 milliárd euró) a kormány "gyerekeink és unokáink jövőjét" zálogosítja el. Burkoltan bírálta Helmut Kohl egykori kancellárt is, amiért az euró bevezetésére adott "áldásával" egyidejűleg nem ragaszkodott ahhoz, hogy a közös valutát bevezető államok szorosan hangolják össze gazdaságpolitikájukat. Ez a mulasztás azután egyenes utat nyitott az euróövezeten belüli feszültségek, az alacsony kamatokra épülő túlköltekezés és az egekbe szökő államadósságok előtt.
Schäffler az egyik kezdeményezője annak is, hogy az FDP kérje ki a párttagság véleményét a kibővített ESFS-ről. Ennek érdekében már több mint háromezer aláírást gyűjtöttek össze. A liberális frakció pénzügyi szakértője szerint "napok kérdése", hogy összegyűljön a tagság véleményének felméréséhez szükséges 4300 aláírás. Egyúttal meggyőződését fejezte ki, hogy az FDP tagságának többsége az ő nézetét vallja a vitatott kérdésben.
A vitaműsorban a parlamenti ellenzéket képviselő Jürgen Trittin, a Zöldek alsóházi frakcióvezetője továbbfűzte Schäffler gondolatmenetét. Szerinte amennyiben a liberális képviselők egy része - Schäfflerrel egyetértésben - nemmel voksol csütörtökön, és csatlakozik hozzájuk a CDU/CSU frakció néhány, az ESFS ellen szintén berzenkedő tagja, az a Merkel-kormány de facto bukását fogja jelenteni. Az úgynevezett "kancellári többség" ugyanis ebben az esetben nem állna fenn, jóllehet a kormány - az ellenzéki pártok egy részének támogatásával - megnyerné a szavazást. Trittin szerint egy ilyen szavazási eredmény nyomán a keresztény-liberális koalíció elveszítené a legitimitását, emiatt rendkívüli választásokat kellene kiírni.
Norbert Röttgen, a kereszténydemokrata unió (CDU) elnökhelyettese Angela Merkel kancellár és pártelnök érveivel hozakodott elő a vitában. Mint kifejtette, a közös valuta bevezetésének legfőbb nyertese éppen Németország. Az utóbbi tíz év lendületes gazdasági növekedésének az euró képezte a stabil bázisát. A közös fizetőeszköz bukása egyben az egységes Európa bukását is jelentené. Az öreg kontinensnek ugyanis csak politikai-gazdasági egységet képezve lehet esélye a talpon maradásra abban a versengésben, amelyet a globalizált gazdaság többi "nehézsúlyú" szereplőjével, az Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával, Brazíliával folytat.
A pro és kontra "térfél" között helyet foglaló Hans-Ulrich Jörges arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai politikusoknak sürgősen egyetértésre kellene jutniuk a görög válság kezelésmódjáról, mert a pénzpiaci szereplők csak az alkalmat lesik, hogy megtámadják az eurót. A Stern újságírója szerint a világ többfrontos küzdelmet vív. A számos európai államot érintő adósságválság mellett ott van a bankválság (hetente érkeznek hírek jónevű bankok leminősítéséről), az euró válsága, a tőzsdék mélyrepülése. A fenti válságok begyűrűztek a politikába is: Berlinben koalíciós válsággal fenyeget az uniópártok és a liberálisok nézetkülönbsége az ESFS kapcsán.
Görögország hamarosan kormányozhatatlanná válhat (az ellenzéki Nea Demokratia már előre hozott választásokat követel) a mindennapossá vált sztrájkok nyomán. Olaszországban Silvio Berlusconi kormányfő "kötéltáncot jár a maffia és a bordélyház között" - jellemezte a római helyezet Jörges. Franciaországban mélyponton van Nicolas Sarkozy elnök népszerűsége: a Karacsi-gate kirobbanása okozta gondokat tovább tetézte, hogy a jobboldal 50 év óta először kisebbségbe került a szenátusban, ami tovább rontotta Sarkozy esélyeit a jövő tavasszal esedékes elnökválasztáson. A nagy víz túlsó partján szintén roppant népszerűtlenné vált Barack Obama elnök, miközben egyre vészjóslóbb hírek érkeznek az amerikai gazdaság állapotáról: újabb recesszió fenyeget, ami minden, csak nem jó hír a világgazdaság számára - mutatott rá Jörges.