A líbiai rezsim "súlyos bűncselekményeket" követ el azzal, hogy saját népére lövet, és a brit kormány "keresni fogja a módját" a felelősök elszámoltatásának- mondta William Hague brit külügyminiszter a minap a BBC rádióban.

Hague nyilvánvalóan az emberiesség elleni bűncselekmények líbiai gyanúsítottjainak nemzetközi jogi fórumok előtti elszámoltatására gondolt, Londonnak azonban a Kadhafi-rezsimmel szemben több olyan "külön számlája" is van, amelyeket a mai napig nem sikerült rendezni.
A le nem zárt dossziék sorában van Yvonne Fletcher halálának ügye. A fiatal brit rendőrnő 1984. április 17-én Líbia londoni Népi Irodája (nagykövetsége) előtt emigráns líbiai ellenzékiek tüntetésének rendjére ügyelt, amikor a képviselet épületéből rövid gépfegyversorozat dördült.
A tüntetés zajában a lövést nem sokan hallották, a tiltakozók és Yvonne Fletcher kollégái - köztük vőlegénye, aki ugyanannak a rendőri osztagnak a tagjaként szintén a tüntetés helyszínén teljesített szolgálatot - csak arra lettek figyelmesek, hogy a rendőrnő összeesik. A mentősök megállapították, hogy a 25 éves Fletchert haslövés érte. A rendőrnőt még beszállították a Westminster kórházba, ám ott belehalt sérülésébe.
A líbiai képviseletet azonnal fegyveres rendőri osztagok - köztük mesterlövészek - zárták el a külvilágtól. Erre válaszul Nagy-Britannia tripoli nagykövetségét a líbiai hadsereg egységei vették körbe. A patthelyzet majdnem egy hétig tartott, majd 1984. április 23-án Nagy-Britannia és Líbiai hivatalosan megszakította diplomáciai kapcsolatait, és a két képviselet személyzete hazautazhatott.
Líbia később "általánosságban" felelősséget vállalt Yvonne Fletcher haláláért, és a rendőrnő családjának nagy összegű kártérítést fizetett. A gyilkos kilétére azonban hivatalosan soha nem derült fény, a diplomáciai viszony pedig másfél évtizedig szünetelt a két ország között, és csak a Lockerbie miatt körözött líbiai titkos ügynökök kiadatása után állt helyre.
Lockerbie volt a legsúlyosabb tehertétel London és a Kadhafi vezette líbiai rezsim között az utóbbi három évtizedben.
Az azóta tönkrement amerikai Pan Am légitársaság Londonból New Yorkba tartó Boeing 747-es óriásgépét 1988. december 21-én időzített pokolgéppel felrobbantották; a merényletben 270-en vesztették életüket, köztük négy magyar utas.
A repülőgép lángoló roncsai 11 ezer méteres magasságból a skóciai Lockerbie-re zuhantak. Az áldozatok közül tizenegy a jelentős részben lerombolt kisváros lakója volt.
Amikor a géproncs becsapódott a városka délnyugati szegletének Sherwood Crescent nevű lakónegyedében, a Lockerbie-től 23 kilométerre lévő földrengésfigyelő központ szeizmográfja a Richter-skála beosztása szerint 1,9-es erősségű földmozgást jelzett.
London és Washington 1991-ben büntetőeljárást kezdeményezett két líbiai titkos ügynök ellen, akiket a bomba elhelyezésével vádoltak. Tripoli, ENSZ-szankciók nyomása alatt, végül kiadta a két körözött ügynököt. Egyiküket, Abdelbászet Ali Mohamed al-Megrahit 2001. december 31-én életfogytiglani börtönre ítélte az eljáró skót bíróság, amely - a kiadatás fejében semleges ítélkezési területhez ragaszkodó líbiai álláspont miatt - Hollandiában ült össze.
Líbia vállalta 2,7 milliárd - áldozatonként 10 millió - dollár kártérítés kifizetését is a hozzátartozóknak.
A rákbetegségben szenvedő Megrahit, aki mindig is tagadta bűnösségét, a skót kormány - máig el nem ülő komoly belpolitikai vitákat és nemzetközi bírálatokat kiváltó döntéssel - 2009 nyarán szabadon engedte, "méltányossági megfontolásokra" hivatkozva.
A brit-líbiai viszonyban azonban nem Lockerbie a legrégebbi tehertétel. A brit elhárítás már az 1970-es években tudta, hogy Kadhafi rezsimje volt az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egyik legjelentősebb fegyverszállítója. Az IRA arzenáljából nem hiányzott az egykori Csehszlovákiában gyártott, nagy hatóerejű Semtex robbanószer sem; a katolikus milícia az esetek többségében ezt is líbiai közvetítéssel "importálta".
Az IRA mindazonáltal az észak-írországi békefolyamat egyik legnagyobb áttöréseként 2005-ben leszerelte fegyverzetét, és közölte, hogy felhagy a fegyveres harccal. A milícia politikai szárnyának tekintett Sinn Féin jelenleg a britpárti unionista erőkkel együtt, korábban teljesen elképzelhetetlen koalíciót alkotva kormányozza az északír tartományt.