Két óriáspanda indul Szecsuanból tízéves japán útra valamikor a jövő év elején a kínai pandadiplomácia soron következő nagy eseményeként- erről született megállapodás a napokban a tokiói Ueno állatkert és a kínai szakemberek között.

Az ajándékkal még 2008-as japán látogatása idején kedveskedett vendéglátóinak a kínai államelnök, Hu Csin-tao (Hu Jintao).
A kiválasztottak a 135 kilós Pi Li (Bi Li) és a 120 kilós nőstény Hszian Nu (Xian Nu), mindketten nagyjából ötévesek. Az emberi korskála szerint 19 éves felnőttnek felelnek meg. Tudni lehet még róluk, hogy jó egészségnek örvendenek, és kiváló az étvágyuk. Japánban minden jel szerint átmenetileg átkeresztelik majd őket. Nu várhatóan 2012 nyara táján hozza világra első bocsát.
Kína és Japán kapcsolatában nem ez az első ilyen gesztus. A történelmi feljegyzések 685-re teszik a legkorábbi pandaajándékozás időpontját. 1325 évvel ezelőtt a Tang-dinasztia császára tisztelte meg egy pandapárral "kollégáját", a japán császárt.
1972-ben, amikor a Kínai Népköztársaság (KNK) és Japán diplomáciai kapcsolatra lépett, Peking jóindulata jeléül Lan Lant és Kang Kangot küldte a háborúban volt ellenségének, az egykori agresszornak. A gesztust megismételték az 1980-as években is.
A kiváltságban, hogy egy Kínán kívüli állatkert, park pandát kap, általában azon országok részesülnek, amelyekkel a politikai kapcsolatok kedvezően alakulnak, azokban pozitív fordulat következik be. Egy 1984-ben született irányadó szabályozás szerint azonban panda már csak legfeljebb tíz évre adható "kölcsön", aminek ellentétele egymillió dollár évente és annak a feltétele, hogy az idegenben született bocsok is kínai "állampolgárok" maradnak.
A KNK az 1950-es évek végén kezdte intenzívebbé tenni pandadiplomáciáját, 1958 és 1982 között 23 állatot ajándékozott kilenc különböző országnak. Richard Nixon 1972-es történelmi vizitje után Mao Ce-tung (Mao Zedong) néhai kínai elnök ajándékozott egy pandapárt az amerikai elnöknek, aki két pézsmatulokkal viszonozta Mao figyelmességét. A washingtoni állatkertben, az első napon kétezer ember állt sorba, hogy láthassa a kínai jövevényeket, s bár Nixon állítólag sosem kereste fel őket, az első évben több mint egymillió amerikai volt kíváncsi rájuk.
Diplomáciai feljegyzésekből tudni lehet, hogy például a brit kormányfő 1974-es kínai látogatása alkalmával kért két pandát az Egyesült Királyság részére. Csia Csia (Chia Chia) és Csing Csing (Ching Ching) néhány héttel később már Londonban volt. Skócia fővárosa, Edinburgh óépp most készül tető alá hozni a megállapodást arról, hogy megkösse tízéves szerződését két panda befogadására.
Az utóbbi idők egyik legszimbolikusabb pandadiplomáciai aktusa volt, amikor 2005-ben a tajvani Lien Channak, az akkor ellenzéki Kuomintang párt elnökének látogatásakor két pandamackót ajánlottak fel a tajvaniaknak a vendéglátók. Tuan Tuan és Jüan Jüan (Yuan Yuan) fogadását azonban nem tudták legalizálni a szigeten, az akkor kormányzó, függetlenségre törekvő pártban voltak, akik egyenesen a "trójai falóhoz" hasonlították Peking ajándékát. Hivatalosan pedig azt mondták, jobbnak látnák, ha az állatok természetes környezetükben maradnának. 2008 júliusában immár az új tajvani vezetés úgy döntött, hogy elfogadja a két négyéves állatot és azok még abban a hónapban meg is érkeztek a tajpeji állatkertbe.
Japánban egyébként állatvédők két éve ugyancsak felvetették, hogy nem volna szabad elfogadni az ajándékot. Ne kelljen több pandának otthonától elszakítva egy életre fogságban élnie japán földön - hangoztatták, és Ling Lingre emlékeztetnek, aki az Ueno állatkertben született és ott is fejezte be életét. Ő volt az egyetlen "japánnak" tartott óriáspanda. 2008 áprilisában, 22 és fél éves korában hunyt el, miután szív- és veseproblémái voltak.
A vélhetően politikai indíttatású állatvédelmi kifogás - sok japán pandaimádó örömére - végül süket fülekre talált. Peking és Tokió immár hivatalosan is megegyezett, a szigetországban örömmel fogadják a két kínai óriáspandát és ígérik: mindent megtesznek azért, hogy jól érezzék majd magukat.