A svájci frank május óta ismét rekordot rekordra halmoz az euróval és a dollárral szemben. Az előző rekordsorozat tavaly tavasszal kezdődött és szinte az év végéig tartott.

Mindig történik valami ugyanis: hol az amerikai adósságkorlát emelése idegesíti a piacokat, hol a világgazdaság második félévi lassulására utaló adatsorok aggasztják a befektetőket, hol meg az időnként lappangva, időnként kitörésszerűen burjánzó euróövezeti adósságválság. Persze e hatások össze is adódnak. A frank legutóbbi, keddi árfolyamrekordjait közvetlenül az okozta, hogy - nem sokkal a második görög mentőprogram euróövezeti meghirdetése után - most meg az olasz és a spanyol állampapírok hozama nőtt akkorára, mint még soha az euróövezet fennállása óta.
Ám akármi történik is, mindenből az arany és a svájci frank húz hasznot. A két eszköz már hasonlóan működik: gyakorlatilag a svájci frank sem hoz kamatot, mert a Svájci Nemzeti Bank évek óta nulla közelében tartja kamatcélját. Így a svájci frank, az aranyhoz hasonlóan, tartalékolást, kincsképzést, értékőrzést-mentést szolgál.
Az elemzők sokszor elemezték már az ismétlődő frankrekordok okait. A befektetők menedéket keresnek a nemzetközi pénzügyek újabb és újabb viszontagságai közepette. Leállt a devizahitelezés Kelet-Közép-Európában: azóta e hitelek piacán gyakorlatilag csak törlesztés van, vagyis az adósok rendszeresen frankot vesznek, de nincs új hitelfelvevő, aki hazai valutájára váltana svájci frankban jegyzett hitelt. Emlegetik a svájci jegybank nyíltpiaci politikáját is: tavaly tavasszal beszüntette a frankeladást.
Tulajdonképpen csak az a kérdés, hogy ha baj van, akkor a befektetők miért éppen a svájci frankot választják? A válasz meglehetősen egyszerű: mert alig van más, amit választhatnának. Az amerikai kincstárjegy gyanússá vált, az euróövezeti állampapír-piac bukdácsol, a felzárkózó gazdaságú ázsiai piacokon nagy az infláció, Japán a földrengés következményeit nyögi. A javuló adósságpályán haladó új EU-tagok, köztük Magyarország állampapírpiaca az utóbbi pár hónapban vonzóbb lett ugyan, de ezeknek meg a mérete nem elegendő. Keresett a német államadósság is: kedden a tízéves Bund reálhozama ötven év óta először negatív lett: a piaci hozam 2,395 százalékos napi nominális mélypontja elmaradt a 2,4 százalékos júliusi inflációtól. Késő délután 2,415 százalék volt a Bund hozama
Közben a svájci gazdaság szilárd, sőt. Hatalmas Svájc kereskedelmi és folyómérleg többlete: mindenki tartozik Svájcnak, vagyis ezért is kénytelen svájci frankot vásárolni.
A Svájci Nemzeti Bank a legutóbbi, júniusi kamatdöntésének kommentárjában azt írta, hogy "a svájci frank erős felértékelődése ellenére a gazdaság továbbra is profitál a robusztus nemzetközi keresletből". Vagyis értésre adta, hogy részéről minden rendben, eszébe sincs beavatkozni a frank rontása végett ezentúl sem.
A legfrissebb adatok is igazolják ezt. Svájc exportja júniusban 15,797 milliárd frank volt, 8,2 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál. Májusban a 18,4 milliárd frankos kivitel 22,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A behozatal az egy évvel korábbihoz képest 9,5 százalékos csökkenéssel 14,052 milliárd frank volt júniusban. Májusban a 15,1 milliárd frankos import 3,9 százalékkal volt több a tavaly májusinál.

Vagyis: amikor a svájci export nő, akkor jobban nő, mint a behozatal, majd amikor a világgazdaság általános lassulása miatt esetleg csökkent, akkor az import annál is jobban csökken. Kell-e ennél egészségesebb külkereskedelmi arculat? Nem kell: a júniusi kereskedelmi többlet, 1,745 milliárd frank, elmaradt ugyan a májusi 3,254 milliárdtól, de meghaladta a tavaly júniusi 1,648 milliárdot.
Tehát a svájci frank ereje továbbra sem hátráltatja a külkereskedelem teljesítményét, ezért továbbra sem várható, hogy a Svájci Nemzeti Bank felújítaná a tavaly tavasszal abbahagyott nyíltpiaci beavatkozásokat a frank gyengítése végett.