A cukorgyárak privatizációjáról nem jutottak érdemi információhoz az országgyűlési képviselők a magyar cukorgyárak magánosításának körülményeit vizsgáló eseti bizottság pénteki ülésén.

A testület ülésére meghívott és a privatizációs folyamatban szerepet vállaló és vezetői posztokat betöltő szakemberek, általában azzal hárították el a konkrétumokat firtató kérdéseket, hogy személy szerint ők nem foglalkoztak a cukoripar magánosításával, emellett tizenöt év távlatából nem emlékeznek az egyes konkrét ügyekre.
A bizottsági ülésen a képviselők Kocsis Istvánnak, az ÁPV Rt. egykori vezérigazgatójának, Mészáros Tamásnak, az ÁPV Rt. volt igazgatósági elnökének, valamint Tömpe Istvánnak, az ÁPV Rt. volt igazgatósági tagjának véleményére voltak kíváncsiak a cukoripar privatizációs folyamatával kapcsolatba.
Kocsis István jelezte: a cukorgyárak privatizációja 1993-ra befejeződött, amikor ő kapcsolatba került a magánosítási folyamattal. Hozzátette: ismeretei szerint az állam a kisebbségi tulajdont biztosító részvényeket a cukorrépa-termelőknek értékesítette kárpótlási jegyért, igen kedvező feltételekkel. A piacon az érték 30 százalékán forgó kárpótlási jegyeket ugyanis 170 százalékon számították be.
A Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Rt. - amely az ácsi, az ercsi, a mezőhegyesi, a sarkadi és a sárvári gyárak konzorciumából jött létre - működéséről azt mondta, a társaságot az állam nem tudta feltőkésíteni. Ezért azt a tulajdonosok 1997-ben értékesítették az osztrák Agranának.
Mészáros Tamás egyértelműen kijelentette: amíg ő az ÁPV Rt. igazgatósági elnöke volt - ez 1997 decemberétől kezdődően egy viszonylag rövid ideig tartott - nem foglalkozott cukoripari privatizációval.
Tömpe István, emlékezete szerint konkrétan szintén nem foglalkozott cukoripari privatizációval. Megjegyezte azonban, hogy az akkori magánosítási folyamat - az 1990-es évek elején - úgy zajlott, hogy az állam általában kisebbségi tulajdont értékesített menedzsment jogokkal.
Hozzátette: véleménye az, hogy a magyar politikai osztály az elmúlt húsz évben nem épített fel egy erős mezőgazdasági politikát, így az a cukoripari privatizáció során sem érvényesülhetett. Jelezte: nem az ÁPV Rt. volt az iparpolitika alakítója.
A cukoripari privatizációs folyamat konkrétumait firtató képviselői kérdésekre, mint például, hogy miért nem tőkésítette fel az állam a Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Rt-t, általában a jelenlévő szakértők általánosan ismert tényeket közöltek. A szóban forgó kérdésre az volt a válasz, hogy nem álltak rendelkezésre anyagi erőforrások.
Tömpe István azt tanácsolta az országgyűlési képviselőknek: ha a konkrétumokat szeretnének tudni a cukoripari privatizációról tanulmányozzák a korabeli, meglévő dokumentumokat erről a kérdéskörről.