A május 17-én Kijevben az ukrán elnök fején landolt emlékkoszorú, amely az internetre kerülve több millió embert derített nevetésre, jól példázza az ukrajnai sajtó és a cenzúra romló viszonyát.

Viktor Janukovics orosz kollégájával koszorúzott az Ismeretlen katona kijevi emlékművénél. Miután elhelyezte az állványon a koszorút, és lehajtott fővel tisztelgett a hős katonák emléke előtt, egy pajkos szélroham felkapta a több kilós koszorút, amely az államfő fején landolt. A kabaréba illő jelenet láttán az elnöki stáb tagjai nyomban odasiettek a jelen lévő tv-adók képviselőihez, s a lelkükre kötötték, nehogy a mókás jelenet adásba kerüljön. Amikor ezt a kérést általános felháborodás fogadta, Janukovics hivatalvezetője kénytelen volt bocsánatot kérni a sajtótól.
A fenti epizód jól mutatja, hogy Janukovics elnökké választása óta újból téma lett Ukrajnában a sajtó szabadsága. Az utóbbi hónapokban szaporodnak az olyan esetek, amelyekben a hatóságok megpróbálnak befolyásolni vagy megfélemlíteni újságírókat - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Tudósítója több ukránnal beszélt, akiket beidézett a titkosszolgálat (SzBU), azt kifogásolva, hogy olyan nyugati tudósítókkal léptek kapcsolatba, akik beszámoltak Janukovics korábbi börtönbüntetéséről. Utóbbit testi sértés miatt szabta ki a későbbi államfőre a bíróság.
Az ukrajnai narancsos forradalom egyik nagy vívmánya éppen a sajtó szabadsága volt: számos új napi- és hetilap, rádió- és tv-csatorna jött létre, ami jó hatással volt a korábban monopolhelyzetben lévő nagy médiumokra is. Mivel a Viktor Juscsenko elnökkel hatalomra került "nyugati" tábor nem volt egységes, a nagy adók tulajdonosai, többnyire ukrán "oligarchák", is arra törekedtek, hogy médiumaik kiegyensúlyozottan tudósítsanak, nehogy bármelyik szárny is megorroljon rájuk.
Ez a sokszínűség Janukovics alatt kezd veszélybe kerülni, ami bizonyára annak is tulajdonítható, hogy 2004 óta első ízben összpontosulnak egy kézben a legfőbb hatalmi szervek (elnöki hivatal, kormány, parlament, ügyészség). Az új elnök beiktatása óta az ellenzék egyre ritkábban jut szóhoz a médiumokban - mutatott rá Natalja Lihacsova, a Telekritika folyóirat szerkesztője. Feltűnő, hogy elsősorban az államfő oroszbarát vonalát bíráló hangok ritkultak meg a sajtóban. Azóta, hogy Janukovics áprilisban engedélyezte az orosz flottának a szevasztopoli támaszpont 2047-ig történő használatát, a televízióban szinte nem lehet hallani független véleményeket. Míg Janukovics mamelukjai szinte egymásnak adják a kilincset a legnépszerűbb politikai vitaműsorban, Julija Timosenko korábbi kormányfő - márciusi lemondása óta - mindössze egyszer léphetett fel a műsorban.
A sajtóirányítás módszerei mindazonáltal eltérnek a Kucsma elnök idején megszokottaktól. Nincs szó már az elnöki hivatalhoz jóváhagyás végett előre beterjesztendő műsortémákról, sem kényelmetlen újságírók meggyilkolásáról. Helyette a vezető rádió- és tv-adóknál meghonosodott az öncenzúra. A nagy adók tulajdonosai kivétel nélkül oligarchák, azaz dúsgazdag iparbárók, akiknek üzleti sikere a kormány jóindulatától függ. Nem akarnak hoppon maradni gyárak és energiaszolgáltatók privatizálásakor, és el akarják kerülni, hogy az adóhivatal aprólékos vizsgálatnak vesse alá cégeiket. Ezért aztán készek műsorszóróik "vonalát" a hatalom elvárásaihoz igazítani - állítja Viktorija Szjumar, a kijevi tömegkommunikációs intézet munkatársa.
A fenti igazodás elsősorban azokra a tv-adókra igaz, amelyeknek tulajdonosai mindig is Janukovics táborához tartoztak. Például a TRK televízió, amely Rinat Ahmetov szén- és acélbáró tulajdonában van, vagy az Inter médiavállalkozás, amelynek igazgatónője nem más, mint Valerij Horoskovszkij titkosszolgálati főnök neje.
A feltűnő nem is ez, hanem az, hogy korábban magukat függetlennek nevező médiumok is átálltak a kormányt dicsérők táborába. Viktor Pincsuk (acélcsőgyártás) és Ihor Kolomijszkij (kőolaj, bankok) mágnások azért forgattak köpönyeget, hogy megvédjék gazdasági birodalmuk érdekeit az újabban már csak egypólusú politikai arénában. A két iparbáró tv-adóinak (SzTB, 1+1) újságírói nemrég nyílt levélben panaszkodtak arra, hogy a két csatorna műsoraiban már alig van esélyük a kormányt bíráló hangoknak. Az ICTV adón például a flottaszerződés meghosszabbításának szentelt 30 perces adásban az ellenzék mindössze egy percen át fejthette ki a véleményét…
Az Ötödik Csatorna nevű, hagyományosan "narancsszínű" nagy tv-adó is hangfogót tett föl, nehogy veszélyeztesse tulajdonosának, Petro Porosenko "csokoládékirálynak" az üzleti érdekeit. A módszer: ezen a csatornán teljesen háttérbe szorult a politika. Így például beszüntették két jelentős politikai talkshow sugárzását. Timosenko munkatársai pedig arról számoltak be, hogy május közepén az adó illetékesei az utolsó pillanatban lemondták az ellenzék vezérével tervezett műsort.
Az öncenzúrára való hajlamot egyes esetekben az elnöki hivatal közvetlen intervenciói is fokozzák. Nyilvánvaló, hogy időnként a titkosszolgálat is beavatkozik médiaügyekbe, méghozzá nem kizárólag újságírókkal szemben. Legutóbb Borisz Gudziak, a lembergi katolikus egyetem rektora arról számolt be, hogy az SzBU egy munkatársa felszólította: figyelmeztesse diákjait az "illegális" ellenzéki tevékenység veszélyeire.
Ukrajna ugyan még messze van az oroszországi viszonyoktól, ám a fejlemények kellően egyértelműek ahhoz, hogy riadóztassák a Riporterek határok nélkül (RSF) nevű nemzetközi sajtószervezetet. Ez nemrég nyílt levelet intézett Janukovics elnökhöz, s ebben rámutatott: kormányának médiapolitikája ellentmond a sajtószabadságról vallott és hirdetett nézeteinek.