Hétfőn 372 napra nőtt az az időszak, amely működő kormány nélkül telt el Bosznia-Hercegovinában. Ez ugyan még messze van Belgium 459 napos világcsúcsától (ugyanakkor a flamand és vallon pártoknak szeptember közepén sikerült megegyezniük a vitás kérdések megoldásáról, elhárítva az akadályokat a kormányalakítás útjából), ám a balkáni ország zűrzavaros etnikai viszonyait tekintve nem kizárt a belga rekord megdöntése- írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung balkáni tudósítója.

Habár nyugati diplomaták (Hillary Clinton amerikai külügyminiszterrel az élen) rendre fölkeresik Szarajevót, hogy észre térítsék a boszniai politikusokat, ez eddig nem járt sikerrel. A boszniai szerbek, horvátok és bosnyákok ugyanis rendre a maguk maximalista követeléseivel ülnek le a tárgyalóasztalhoz. Tavasszal még Berlin is bekapcsolódott a közvetítésbe. A német kancellári hivatal vezetője egymás után fogadta a boszniai népcsoportok képviselőit, hogy ismertesse velük azt az "európai formulát", amely véget vethetne az állam bénultságának.
A német javaslat értelmében azokra a törvényekre, amelyek az EU-hoz való közeledést szolgálják, nem vonatkozna a Boszniában érvényes etnikai arányosság elve, azaz egyszerű többséggel lehetne őket elfogadni a parlamentben. Ám mivel ez a javaslat ésszerű volt, el is bukott. Így aztán Bosznia-Hercegovina továbbra is várhat alkotmányának reformjára - meg egy új kormányra.
A maratoni tárgyalások főszereplője Zlatko Lagumdzija, az ország korábbi külügyminisztere és Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság (RS) elnöke. Előbbi a magát multietnikai jellegűnek tartó szociáldemokrata párt elnöke - a pártra azonban gyakorlatilag csak bosnyákok szavaznak. A 42 tagú szarajevói képviselőházban Lagumdzija pártjának nyolc mandátuma van. Ezzel a legerősebb frakciót alkotja Dodik "független szociáldemokrata szövetsége" mellett, amelyet viszont kizárólag a szerbek támogatnak a választásokon. Ez a párt is nyolc képviselővel rendelkezik.
Lagumdzijának föltett szándéka, hogy a jelenlegi törvényhozási ciklusban megvalósuljon az alkotmány reformja. A mostani alaptörvénnyel ugyanis, amely a polgárháborút lezáró 1995-ös daytoni békeegyezményen alapul, az országnak nincs esélye arra, hogy az EU tagja, vagy akár csak működőképes állam legyen. Dodik ezt azzal kontrázza meg, hogy nem az alkotmány, hanem Bosznia-Hercegovina léte képezi minden baj forrását. A soknemzetiségű állam szerinte torzszülött, és ezen semmiféle alkotmány nem képes változtatni.
Dodik módszeres blokádpolitikát folytat annak érdekében, hogy a fenti nézetét realistának láttassa. Nemrég szövetséget kötött a boszniai szerbek másik pártjával, hogy így akadályozza meg egy neki nem tetsző szövetségi (szarajevói) kormány megalakulását. Partnere a Szerb Demokrata Párt, amelynek alapítója, Radovan Karadzic Hágában vár büntetőperére. Dodik évek óta látszólag támogatásban részesíti a bosznia-hercegovinai horvátok két legnagyobb pártjának elképzeléseit, ezáltal is gyengítve a központi államot és megakadályozva, hogy a bosnyákok és a horvátok összefogjanak vele szemben.
Dodik pálfordulásait követve az a benyomás alakulhatna ki, hogy a választások óta kormányalakítás nélkül eltelt 12 hónap olyan bonyolult kérdés, amelyért nem egyenlő arányban terheli a felelősség az érintetteket. Messzebbről nézve azonban a boszniai probléma közös nevezője meglehetősen egyszerű. Boszniában egyszerűen nem létezik közös akarat az állam működtetésére. Az 1995-ben keletkezett alkotmány lényegében nem több gondosan megszövegezett fegyverszünetnél. Reformjáról évek óta folyik a vita - haladás nélkül.
Milorad Dodik potenciálisan veszedelmes bajkeverőnek számít, ám a tulajdonképpeni probléma nem ő, hanem az alkotmány, amelynek köszönhetően a hozzá hasonló politikusok felszínre kerülhetnek. A jelenlegi alkotmány révén újabb és újabb "Dodikok" léphetnek színre, akik persze majd megtalálják a maguk választóit. Emiatt nem Koszovó, hanem Bosznia jelenti az Európai Unió igazi próbatételét Délkelet-Európában - mutatott rá Michael Martens FAZ-tudósító. Ha a boszniai projekt kudarcot vall, az baljós jelzés lesz mindazok számára, akik többnemzetiségű modellként tekintenek Európára.
Halvány reménysugár lehet a kormányalakítás szempontjából az ország pénzügyi válsága. A súlyosan eladósodott boszniai államnak sürgősen új hitelekre van szüksége. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1,5 milliárd dollárt ígért Boszniának - aprópénz azokhoz az összegekhez képest, amelyek még délebbre fekvő országok esetében napvilágot látnak.
Az égető pénzhiány kimozdíthatja a holtpontról a kormányalakítási tárgyalásokat - vélekednek a Konrad Adenauer Alapítvány szarajevói irodájának elemzői. Az IMF ugyanis részletekben utalná át a beígért pénzt. Ezeket pedig attól teszi függővé, hogy a kormány adóhivatalt hozzon létre, továbbá ésszerű stratégiát dolgozzon ki a jövőbeli költségvetések számára.