A kormányváltás utáni magyar belpolitikai helyzetről közöl értékelést legújabb kiadásában a The Economist.

A vezető brit gazdasági-politikai folyóirat elemzése szerint Európa nagy részén, különösen annak egykori kommunista felén a koalíciós kormányzás számít a normának - Csehországban éppen hárompárti, Szlovákiában négypárti kormány körvonalazódik -, Magyarországon azonban a jobbközép Fidesz több mint kétharmados többségre tett szert a parlamentben, és vezetője, Orbán Viktor miniszterelnök "új hatalmi rendszert ígért".
Azoknak, akik úgy tartják, hogy Magyarországnak radikálisan szakítania kell az elmúlt nyolc év korrupciójával és államközpontúságával, a változás üdvözlendő fejlemény.
Másokat azonban aggasztanak Orbán Viktor "lobbanékony és akaratos" megnyilvánulásai, és a hatalomban eltöltött első hónap arra vall, hogy az aggodalom jogos - írta a The Economist.
A hetilap szerint a viták egyike a "sebtében kitervelt" bankadóról folyik. Ennek célja 200 milliárd forintig terjedő összeg felhajtása. Ez a központi elemét képezi a GDP-arányos államháztartási hiány 3,8 százalékra csökkentését és a hitelezők bizalmának helyreállítását célzó kormányzati terveknek.
A Magyarországon működő öt legnagyobb külföldi bank azonban, amely jelentős szerepet játszott tavaly a gazdaság stabilizálásában, azon a véleményen van, hogy a bankadó károsan hat majd a hitelezésre és a növekedésre. Egy "engedményt" sikerült elérniük: az adó most már a biztosítási cégeket is érinteni fogja - áll a The Economist cikkében.
A folyóirat szerint más országok, köztük Románia - és Nagy-Britannia - hasonló tervekkel álltak elő: a bankok, elsősorban a külföldi tulajdonban lévők "könnyű célpontjai a pénzhiánytól szenvedő kormányoknak", különös tekintettel arra, hogy e bankok a "buborékszerű (növekedés) éveiben" meggondolatlan hitelezési gyakorlatot folytattak.
Az euróövezeti jegybank (EKB) egyik tagja, Ewald Nowotny azonban "messze aránytalannak" minősítette a magyarországi bankilletéket.
A The Economist szerint szélesebb körű aggodalom forrása a magyar demokrácia. A folyóirat felidézi, hogy a Freedom House nevű amerikai kutatóintézet minap tette közzé éves rangsorát a volt kommunista országok politikai rendszereiről. Magyarország "a közelében sincs" azoknak a mélységeknek, amelyek az egykori szovjet köztársaságokat jellemzik, de a hétpontos skálán elért pontszáma folyamatosan romlott az elmúlt öt évben, 2,00-ről 2,39-re.
Kétségtelen, hogy e "rossz besorolás" nem Orbán Viktor hibája. Ám az okok között számos olyan van - például a politika polarizáltsága, vagy a beavatkozás az állami intézmények működésébe -, amelyek esetében "valószínűtlennek tűnik" a javulás az ő kormányzása alatt.
"Különösen riasztónak" nevezi a The Economist az új médiatörvényt, amelyet a lap szerint a bankadóhoz hasonlóan "sebtében és konzultáció nélkül alkottak meg". A tervezet egyes elemeit már ejtették, vagy elhalasztották (róluk a szavazást). Bírálói azonban a médiatörvényt egy keménykezű politizálási irányvonal részének tartják - áll a cikkben.
Az írás felidézi, hogy Orbán Viktor "meneszteni akarja" Simor András jegybankelnököt, vagy legalábbis csökkenteni akarja fizetését; igaz, az MNB elnökének "(évi) 425 ezer dolláros (javadalmazása) kétségtelenül bőkezű".
Az egyetlen ellenőrzést a "túlhatalmú" kormány felett az államfő vétójogának gyakorlása jelenti. A jelenlegi elnök, Sólyom László azonban augusztus 5-én leköszön, és utódja, Schmitt Pál Orbán Viktor "pártbeli cimborája".
Még azok is, akik változásokat akarnak a magyar közéletben, azt mondják, hogy a miniszterelnöknek többet kell tennie a kedélyek lenyugtatására, és kevesebbet borzolásukra - fejeződik be a The Economist írása.