Százötven éve, 1861. április 12-én az Egyesült Államokból kilépett déli államokat tömörítő Konföderáció seregei Dél-Karolina államban megostromolták az északiak kezén lévő Sumter erődöt- ezzel megkezdődött az amerikai polgárháború.

A szabad munkaerőt foglalkoztató, fejlett északi és a döntően rabszolgatartó, ültetvényes gazdálkodást folytató déli államok ellentétei az 1850-es években éleződtek ki. A déliek az államok függetlenségének növelését, az északiak a szövetségi kormány erősítését is szorgalmazták. 1860 novemberében a rabszolgatartást ellenző republikánus Abraham Lincolnt választották elnökké, egy hónappal később Dél-Karolina állam kimondta elszakadását. A példát két hónapon belül további hat állam követte, és 1861. február 9-én megalapították az Amerikai Államok Konföderációját. A lépést a tisztségébe március 4-én beiktatott Lincoln lázadásnak minősítette.
A meglepetésszerű támadás, a jobb katonai felkészültség és a nagyobb elszánás kezdetben a népességben és gazdasági erőben is hátrányban lévő, akkor már 11 államot tömörítő Konföderáció javára billentette a mérleget. Észak stratégiája arra épült, hogy tengeri blokád révén megtörik a gyapotszállításoktól függő déli gazdaságot, megszerzik a Mississippi fölötti ellenőrzést, majd elfoglalják a déliek fővárosát, Richmondot. A Virginiába betörő északiakat azonban a Robert E. Lee vezette déliek több csatában is megverték, majd Északra helyezték át a hadszínteret. Lee offenzíváját az 1863. július 1-3. közötti gettysburgi ütközetben megállították az északiak, de szörnyű áron. A polgárháború legvéresebb csatájában 150 ezer katona csapott össze, közülük 10 ezer esett el, 30 ezren megsebesültek. Egy nappal később az északiak bevették a Mississippi melletti utolsó déli erősséget, Vicksburgot, és kettévágták a Konföderációt.
Lincoln 1863 első napján mindörökre szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. A mérleg egyre inkább Észak javára billent: hadseregének élére a Lee-vel minden tekintetben egyenlő tehetségű Ulysses S. Grant került, aki szó szerint felmorzsolta egyre kimerültebb, utánpótlási gondokkal küszködő ellenfelét. A harc utolsó szakaszában Grant áttörte a déliek védelmét, miközben William Tecumseh Sherman tábornok nyugat felől kijutott az Atlanti-óceánhoz.
A bekerített Lee 1865. április 9-én Appomatox mellett kapitulált, és a polgárháború véget ért.
A háborút mindkét fél anyagi és élőerejének teljes bevetésével, sorozott hadseregekkel vívta. Ez volt az első modern háború, amelyben komoly szerephez jutott a távíró és a vasút, a géppuska, a páncélos csatahajó és a légi felderítés. A végső mérleg északi oldalon 360 ezer, a délin 260 ezer halott, mintegy 15 milliárd dolláros anyagi kár volt. A polgárháborúban magyar önkéntesek is harcoltak az északiak oldalán, sokan közülük több nagy csatában is kitüntették magukat.
A győzelemnek az időközben újjáválasztott Lincoln elnök csak napokig örülhetett: 1865. április 14-én meggyilkolták. A helyébe lépő, déli származású Andrew Johnson a republikánusok szerint túl elnézőnek mutatkozott a déliekkel szemben, ezért vád alá is helyezték, de nem sikerült hivatalából elmozdítaniuk.
A megbékélésre még évtizedeket kellett várni, de a századfordulóra az amerikai nemzet újra egységessé vált.