A több millió honfitársukat érintő "láthatatlan" szegénység nyugtalanítja a japánokat: az ideiglenes alkalmazottak, az egyedülálló anyák és az idősek gyakran nehezen jönnek ki jövedelmükből, és szinte napról napra élnek.

Csaknem minden hatodik japán a szegénységi küszöb alatt él a csendes-óceáni szigetcsoport 127 millió lakosa közül - ez volt az eredménye annak a statisztikának, amelyet a múlt ősszel hoztak nyilvánosságra, és amely alapjaiban rendítette meg a japánok hitét az egyenlőségen alapuló társadalomban.
Lehet, hogy a hatvanas és hetvenes évek során emelkedett az életszínvonal, és kiegyenlítődtek a bérek, de a kilencvenes évek az egyenlőtlenségek kialakulásának ideje volt: az életen át tartó foglalkoztatás véget ért, és megnőtt az ideiglenesen foglalkoztatottak száma, különösen a 39 évesnél idősebb emberek körében. Ezek a dolgozók gyakran rosszabbul fizetettek, és érzékenyebben érinti őket a gazdasági helyzet változása, ahogy azt a 2008-2009-es válság is mutatta, amikor közülük több százezret bocsátottak el állásából.
"Húsz éven keresztül dolgoztam ideiglenes munkaerőként egy nagy cég leányvállalatánál, aztán 2009 márciusában kirúgtak - mondta egy alkalmazott egy szegényeket segítő hálózat gyűlésén Tokióban. - Egy hónappal később abból a lakásból is kipenderítettek, amelyet az egykori munkáltatóm bocsátott rendelkezésemre, és az utcán találtam magam."
A hagyományos családszerkezet megbomlása és az idős emberek egyre növekvő elszigetelődése a szegénység másik oka - mutatott rá Abe Aja, egy - a népességet tanulmányozó - kutatóintézet munkatársa.
"Sok egyedülálló anya kénytelen mellékállást vállalni: ők a délelőtt folyamán dolgoznak, majd hazarohannak ebédet csinálni a gyereknek, aztán futnak a második munkahelyükre, végül hajnali háromkor holtfáradtan beesnek az ágyukba" - folytatta Abe.
A vállalatok és a család egyre kevésbé képesek ellátni hagyományos oltalmazó-támogató szerepüket, az állam pedig nem vette át a stafétát: a csekélyke bevétellel rendelkező családokon nagy a pénzügyi nyomás, az állami újraelosztás szerkezetéből adódóan pedig konzerválódnak az egyenlőtlenségek, ahelyett, hogy csökkennének. Ez egyedülálló a fejlett országok körében.
"Ezek a japánok - akik szerény életet élnek, és hozzá vannak szokva ahhoz, hogy kihagyjanak egy-egy étkezést, de csak kis részük jut koldusbotra vagy válik bűnözővé - alkotják a láthatatlan szegények rétegét" - tette hozzá a kutató.
"Nem kapcsolom fel a villanyt, sem a fűtést, sem a légkondicionálót nem használom otthon, hogy takarékoskodjak" - vallotta be egy Tokióban élő ösztöndíjas hallgató. A fiatal nem költ pénzt szórakozásra, és egy éve nem vásárolt magának új ruhát.
A kutatási eredményekben leírtakat a kétezres évek elején kezdték érezni a japánok, amikor a jobboldali miniszterelnök, Koizumi Junicsiro liberális gazdaságpolitikájának következményeit saját bőrükön tapasztalták. A média pedig 2008-2009-ben irányította a jelenségre figyelmét, amikor az elbocsátott ideiglenes munkások Tokió központjában vertek tábort.
A szegénység megfertőzi a társadalmat, és számos egyéb problémával, köztük az öngyilkossággal, a magányos halállal, a gyermekek bántalmazásával és a gyenge termékenységi mutatókkal is összefüggésbe hozható - írta az Aszahi Simbun című balközép napilap egyik szerkesztőségi vezércikkében, úgy értékelve, hogy ez már az ország "létét is fenyegeti".
Az új japán miniszterelnök, Kan Naoto hivatalba lépése után megígérte, hogy küzdeni fog "az embereket boldogtalanná tevő tényezők" ellen. A munka meg is kezdődött két törvénytervezet formájában: az egyik 635 eurónak megfelelő összegű jent biztosított volna havonta a bevételek nélküli időseknek, míg a másik az ideiglenes foglalkoztatásra vonatkozó szabályozást szigorította volna. Kan pártja azonban vereséget szenvedett a július 11-i szenátusi választásokon, ez pedig hátráltatja a törvényjavaslatok elfogadását.