A végtelenbe nyúló tv-viták során a republikánus elnökaspiránsok politikai korrektsége csomagolják az egymásnak szánt pofonokat, ám az előválasztási kampányküzdelemben durva és ugyancsak a televízió által közvetített mélyütéseket kapnak. Ez utóbbiakkal szemben csaknem tehetetlenek, mert azokat nem a hivatalos ellentáborok intézik ellenük, "csak" a velük rokonszenvező, formailag független támogató csoportok, az úgynevezett "super PAC"-ek.

A küzdelem két formája olykor találkozik: a négy versenyben marad aspiráns múlt hétfői, dél-karolinai vitáján például hárman is panaszkodtak az ellenük irányuló, hamisnak mondott "super PAC"-támadások ellen.
"Mindannyian azt szeretnénk, ha a super PAC-ek eltűnnének" - jelentette ki Mitt Romney. A politikus ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy csakis a televízió képernyőjéről szólíthatja fel korrektségre a riválisaira az ő érdekében tüzelő csoportokat, mert a törvény értelmében nem veheti fel a kapcsolatot azok irányítóival.
A "super PAC" (super polical action committee, politikai szuper akcióbizottság) olyan szerveződés, amely a hagyományos kampányfinanszírozási szabályozástól függetlenül, korlátlanul költhet az általa fontosnak tartott politikai ügyek támogatására. Létrejöttét egy 2010-es legfelsőbb bírósági ítélet legalizálta, a Citizens United (Egyesült Állampolgárok) nevű konzervatív non-profit szervezet és a Szövetségi Választási Bizottság közötti perben hozott ítéletében.
A verdikt értelmében a kormány nem tilthatja meg egyes cégeknek, szakszervezeteknek vagy magánszemélyeknek, hogy a politikával kapcsolatban független kiadásokat eszközöljenek. Egy másik, hasonló szellemű ítéletben egy kerületi szövetségi fellebbviteli bíróság olyan végzést hozott, amelynek értelmében "az olyan csoportoknak nyújtott hozzájárulások, amelyeket kizárólag független kiadásokat valósítanak meg, nem korlátozhatók". A "super PAC"-ek tevékenységüket jelöltekkel vagy politikai pártokkal nem egyeztethetik, és fel kell fedniük, hogy kik a donoraik.
A "super PAC"-ek pénzmozgósító hatása először a 2010-es, félidős választások idején mutatkozott meg, amelyeken a Republikánus Párt elsöprő győzelmet aratott, és elhódította a demokratáktól a képviselőházi mandátumok többségét. Az opensecrets.com honlap szerint ekkor történt meg először, hogy a kampányadakozásban hagyományosan aktívabb liberális csoportok politikai költekezését túlszárnyalta az a summa, amelyet konzervatív szerveződések áramoltattak be a választási küzdelembe. A "super PAC-ek" finanszírozásának főszereplői a az Egyesült államok Kereskedelmi Kamarája, az American Action Network (Amerikai Akcióhálózat) valamint az ifjabb Bush elnök volt tanácsadója, Karl Rove által irányított Crossroads GPS nevű szervezet voltak.
A 2010-ben elszenvedett kudarcukból lapértesülések szerint a demokraták sokat tanultak, maguk is "super PAC"-eket hoztak létre, de a választási év jelenlegi szakaszában még csak a republikánusok nagyágyúi lövik egymást.
Miközben a bevallottan a politikusjelöltek támogatására létrehozott hagyományos, szövetségi PAC-ek (politikai akciócsoportok) egy-egy jelölt támogatására választásonként legfeljebb 5 ezer, pártonként pedig évente 15 ezer dollárt költhetnek, az elvileg független célokra - valójában elsősorban az ellenfelek lejáratását célzó kampányokra költő - "super PAC"-ek esetében hétszámjegyű csekkek röpködnek.
A The Washington Post szerint a dél-karolinai előválasztásra a "super PAC"-ek kétszer annyit költöttek, mint a hivatalos választási kampányok. A fedezeti alapok ásza, John Paulson, aki nem bánná, ha Barack Obama pénzügyi szabályozásait mielőbb visszavonnák, egymillióval támogatott Romney-hoz közel álló "független" csoportot. A szállodaiparban meghatározó Marriott fivérek, akik kedvező bevándorlási és adópolitikát várnak a reménybeli republikánus Washingtontól, újabb 1 milliót adományoztak egy szintén a volt massachusettsi kormányzót támogató "super PAC"-nek. Sheldon Adelson kaszinókirály 5 millió dollárt utalt át egy, a Dél-Karolinában győztes Newt Gingrich volt házelnök útját egyengető csoportnak.
Egyre világosabb, hogy a "super PAC"-ek irányítói a politikusok egykori munkatársai és beosztottjai, donorai pedig Amerika szupergazdagjainak egy néhány tucatnyira tehető, szűk csoportja, akik egyébként részt vesznek a jelöltek adománygyűjtésének szervezésében is.
Amerikában, mint ahogy máshol a nyugati demokráciákban, a kampányráfordításoknak döntő szerepük van a választói akarat befolyásolásában; a Politico adatai szerint a 2008-as elnökválasztási évben a politikai küzdelem megvívása 5,3 milliárd dollárjába került az országnak. Mivel a "super PAC"-ek a hivatalos kampányoknál jelentősebb összegeket mozgatnak, bátran megjósolható, hogy ezt az összeget a politikai versengés ára idén messze túl fogja szárnyalni.
Az ellenőrizetlen fizetőerő parttalan benyomulása a politikai szférába és demokráciatorzító hatása sokakban aggodalmat kelt. A The Baltimore Sun beszámolója szerint marylandi aktivisták országos akciót kezdeményeztek, amelynek célja, hogy alkotmánymódosítással írják felül a legfelsőbb bírósági határozatot. A kezdeményezés a Citizens United-határozat két aspektusát támadja.
Egyfelől azt, hogy értelmezésük szerint az ítélet magánvállalatoknak ugyanolyan szólásszabadságot biztosít, mint magánszemélyeknek, másfelől pedig azt, hogy a pénz egyenértékűvé vált a véleménynyilvánítással. A kezdeményezést a demokraták részéről támogatják, a republikánusok viszont elutasítják.
A The Baltimore Sun szerint a "super PAC"-eket betiltó alkotmánymódosítás véghezvitele csaknem lehetetlen, mert ahhoz kétharmadra lenne szükség a szövetségi törvényhozás mindkét házában, s azt még az államok háromegyedének is meg kellene erősítenie.