Szlovákiában a stabil többséggel rendelkező és elképzeléseit gond nélkül megvalósító balközép koalíciót az év közepén felváltotta egy ingatag, belső feszültségekkel teli jobbközép koalíció. Míg az első félévben Szlovákia élén az erős Robert Fico állt, helyét a második félévben a gyenge Iveta Radicová foglalta el. Szlovákiában ez a kormányváltás volt a 2010-es esztendő kulcseseménye, amely minden területen meghatározza az ország életét.

A június 12-én lezajlott parlamenti választást a négy éve kormányzó, Robert Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia (Smer) nyerte meg 34,79 százalékos támogatással. A sima győzelem nem volt meglepetés. Az azonban már igen, hogy a Smer remélt szövetségese, a Vladimír Meciar vezette Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) 4,32 százalékkal nem jutott be a törvényhozásba. Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártja (SNS) 5,07 százalékkal pedig éppen hogy csak átlépte az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Az eredmény együttesen nem volt elegendő arra, hogy a balközép kormánykoalíció hatalmon maradjon.
Helyi elemzők szerint Fico rosszul taktikázott, és elszámította magát. Egyrészt pártja nem hozta a remélt 40 százalék körüli eredményt, másrészt nem jött be az a taktika, hogy a választási győzelem után könnyen találnak egy olyan pártot, amely hajlandó lesz koalícióra lépni és együtt kormányozni a Smerrel. Általános vélemény szerint Fico az elmúlt választási időszakot arra is felhasználta, hogy két partnerét - elsősorban az SNS-t - meggyengítse. A Smertől sem idegen nacionalizmus és a "magyar kártya" gyakori használatával pedig megpróbálta a Smer táborába csalogatni az SNS ingadozó híveit.
"A kormányfő felismerte, hogy Slota és pártja nem szalonképesek, ezért igyekezett meggyengíteni a pártot és átvenni választóit. Ez részben sikerült is neki, de miután a szintén meggyengített szövetséges-jelölt, a HZDS, nem hozta a várt eredményt, a Smer ellenzékbe kényszerült" - értékelte a helyzetet Grigorij Meseznikov politológus. A sajtóban általános volt a vélemény, hogy a választási eredmény Vladimír Meciar és a HZDS politikai karrierje végének kezdetét jelenti.
Végül is négy jobbközép párt alakított koalíciót, s a kormány élére Iveta Radicová került. Az új miniszterelnök a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) alelnöke, míg a pártelnök Dzurinda külügyminiszter lett. Már a tisztségek ezen megoszlása is jelzi, hogy Radicová helyzete nem a legerősebb. Nyilván nem véletlen, hogy Fico kitartóan hangoztatja: Radicová csak a koalíció "ügyvezetője vagy koordinátora", s nincs abban a helyzetben, hogy rá tudja kényszeríteni akaratát partnereire. A koalíciót továbbá a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS), a konzervatív Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Híd nevű magyar-szlovák polgári párt alkotja. A 150 tagú parlamentben a koalíciónak 79, az ellenzéknek - Smer, SNS - 71 képviselője van.
Az új kormány széleskörű gazdasági-szociális reformokat helyezett kilátásba, s az első intézkedés-csomag célja, hogy a jövő évben 4,9 százalékra csökkentse az idén várhatóan 7,8-8 százalékos költségvetési hiányt. A Fico-kormány a gazdasági-pénzügyi válságot nagyobb arányú állami beruházásokkal próbálta meg kezelni, ami a hiány növekedését eredményezte. A takarékossági intézkedések alapvetően az egyes minisztériumokat érintették, s nem a lakosság egészét. Míg a Fico-kormány lényegében leállította a fontos állami vállalatok privatizációját, a Radicová-kormány közölte, hogy a jövőben számolnak azok eladásával.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi, novemberi értékelése szerint a szlovák gazdaság a meglévő problémák ellenére is erős, aránylag gyorsan leküzdi a válságot, s magas növekedési mutatókkal lehet számolni. Az idei gazdasági növekedés várhatóan 4,1 százalékos lesz. A hiány lefaragásán kívül az OECD a magas munkanélküliséget - körülbelül 14 százalék - említette a legsúlyosabb problémák között. Egy őszi felmérés szerint a megkérdezett szlovákok 45 százaléka állította, hogy az idén - 2009-hez viszonyítva - romlott családja anyagi helyzete.
A kormánykoalícióban a kezdetektől fogva gyakori a nyílt vita különböző kérdésekben, de a Sme című liberális napilap szerint a novemberi-decemberi események, úgy mint az új főügyészválasztás körüli huzavona, a közös jelöltről való nehézkes megegyezés, majd ennek felrúgása néhány képviselő által a titkos szavazáson - akik az ellenzéki jelöltet támogatták -, a szakadék szélére sodorták a négyeket. Végül csak abban sikerült megegyezni, hogy obstrukcióval megakadályozzák a választást, s tavaszra halasztják azt. Olyan vélemény is elhangzott, hogy mindez tudatos kísérlet volt Radicová kormányának megbuktatására.
A közvélemény elégedettsége a négypárti kormány munkájával nem a legmagasabb, a kormánypártok támogatottsága lényegében stagnál, s jelzés értékű, hogy a Smer híveinek aránya ismét 40 százalék fölé emelkedett. Ezt bizonyítja az is, hogy statisztikailag a november végi helyhatósági választásokat - polgármesterek és a helyi képviselők - magasan a Smer nyerte, amely 2006-hoz viszonyítva lényegesen megerősítette pozícióit. Baloldali politikai siker, hogy a rendszerváltás óta először Pozsony is az ő kezükbe került.
Emellett a költségvetési hiány lefaragása érdekében hozott takarékossági intézkedések januárban lépnek életbe, s a sajtó szerint áremelkedéshez vezetnek, ami tovább csökkentheti a kabinet iránti bizalmat. Tény azonban, hogy a kormány politikája elleni tiltakozó akciókra eddig még nem került sor. (folyt.)