Merőben másképp tekintenek most a jövőbe az ausztrálok, mint tavaly. Akkor úgy tűnt számukra: semmi sem veheti el tőlük az ország stabilitásába vetett hitet. Ennek oka az volt, hogy Ausztráliára alig hatott a globális gazdasági válság. Idén áprilisban azonban megváltozott a helyzet, az országon eladdig szokatlan módon a bizonytalanság lett úrrá a belpolitika miatt.

Kevin Rudd munkáspárti miniszterelnök tavasszal sokat veszített pártján belüli támogatottságából, és ezzel párhuzamosan a kormányzó erő társadalmi népszerűsége is rohamosan csökkent. A 48 éves Julia Gillard júniusban magához ragadta a hatalmat a pártban, és automatikusan a kormányfői poszton is váltotta Ruddot. Ő lett az ország első női miniszterelnöke.
A következő szövetségi parlamenti választások csak 2011 elején lettek volna esedékesek, de Gillard előre hozatta ezeket augusztusra. A voksolás nyomán a képviselőházban a két nagy politikai erő egyike sem szerezte meg az abszolút többséget, amire 1940 óta nem volt példa. Mind a munkáspárt, mind a jobbközép liberális-nemzeti koalíció elkezdte körbeudvarolni a néhány független képviselőt, és ennek eredményeképpen Gillard szeptemberben kisebbségi kormányt alakított úgy, hogy a kabinet a 150 képviselőből álló alsóházban 76 szavazatra számíthat egy zöldpárti és három független törvényhozó támogatásával.
A miniszterelnök a párt belső feszültségeinek enyhítésére Ruddot tette meg külügyminiszternek.
Ezzel nagyjából véget ért a bizonytalanság időszaka, de kérdéses, hogy ilyen erőviszonyok mellett a kormány ki tudja-e tölteni hároméves hivatali idejét. Tony Abbott, az ellenzék vezetője nem rejti véka alá, hogy meg akarja buktatni a kabinetet.
Mindenesetre Gillard az idei évet nyerő pozícióban zárja, mert - egyik fő választási ígéretét teljesítve - elérte, hogy a parlament megszavazza a távközlési törvényt, amelyről a képviselők már két éve nem tudtak dűlőre jutni. Ennek értelmében kiépítik a nagysebességű, szélessávú internethálózatot, amely nagy lépés lesz az információáramlásban és segítség az embereknek az egymás közötti kapcsolattartásban egy olyan országban, ahol hatalmasak a távolságok.
"Julia Gillard bizonyította, hogy helyt tud állni a miniszterelnöki szerepben. Nagy teljesítmény, hogy sikerült keresztülvinnie az országos szélessávú hálózat megépítését" - mondja Rob Chalmers politikai elemző, az Inside Canberra című hírlevél szerkesztője.
Nick Economou, a Monash Egyetem szakértője szerint ha a kormánynak nem sikerült volna elfogadtatnia a távközlési törvényt, az jelentősen rombolta volna a tekintélyét. Még így is kérdéses azonban, hogy képes lesz-e kitartani 2013-ig - tette hozzá.
Noha Ausztráliának továbbra sem kell tartania attól, hogy a válság gondokat okoz az országban, belföldi viharokat nemcsak a politika vagy a recesszió, hanem a nemzetgazdaság fejlődése is kavarhat majd. Ugyanis az ausztrál gazdaság kétsebességűvé vált, és ez a jellege a jövőben csak erősödni fog. A dinamizmus középpontja fokozatosan áttevődik a régebbi és népesebb szövetségi államokból - Új-Dél-Walesből és Victoriából - a végeláthatatlan nyílt terek jellemezte peremvidék - az északkeleti Queensland és Nyugat-Ausztrália - felé. Bár e két állam együttes lakossága csak harmada a mintegy 22 milliós össznépességnek, területük több mint a felét teszi ki az egész országénak, és vörös homokjuk rejti a vasércet, a szenet és az egyéb ásványkincseket, a partjaikat mosó óceánrészek pedig a földgázt. Ezek a szövetségi államok még a többieknél is kevésbé érezték a válság szelét, s ráadásul a canberrai kormány rengeteg pénzzel támogatja az ottani ipari beruházásokat. A jövő évben várható, hogy a magánszektor növekedése is beindul, és ismét jelentős, az előző évinél 25 százalékkal több tőkét fektet be Queenslandben és Nyugat-Ausztráliában, amelynek csaknem a fele a bányászathoz fog kerülni. Ez vonzani fogja a munkaerőt is.
A bányaipar szárnyalása azonban - amelyből egy-egy hullám a XIX. század közepe óta átlagosan 15 évig tart - valószínűleg ezúttal sem lesz örök. Ausztráliának még az intenzív növekedés ideje alatt választ kell találnia arra, hogy miképpen hárítsa el a kétsebességű gazdaság veszélyeit. Vita fog kialakulni arról, hogy a "bányaállamok" sikere nem a többi állam gyár- és egyéb iparágainak költségén valósul-e meg. Még hangosabban fogják követelni egyesek, hogy a megnövekedett adóbevételeket az infrastruktúra fejlesztésére fordítsák, lehetőleg területileg igazságosan elosztva. A lassabb sebességű államok pedig megpróbálják majd megakadályozni, hogy a friss tőke nagyobb része a "bányaállamokba" áramoljon.
A száz legnagyobb ausztrál cég vezetőit tömörítő szövetség, a Business Council of Australia (BCA) szerint abba kellene hagyni az országban a népesedésről szóló, "politikától áthatott" társadalmi vitát, és ki kell alakítani egy népességgyarapodási stratégiát, különben veszélybe kerülnek a beruházások és a gazdasági növekedés. Ausztrália különösen az utóbbi években nagyon sok szakembert fogadott be, mert a munkaerőpiacnak szüksége van rájuk. Ha a bevándorlás és a természetes népességszaporulat a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor az országnak 2050-re 36 millió lakosa lesz. A BCA szerint ez megfelelő ütem, amelyet nem szabad visszafogni.
A népességnövekedés a mostani választásokon vált érzelmi kérdéssé. Mindkét nagy politikai erő azt ígérte kampányában, hogy ha hatalomra kerül, visszaszorítja a bevándorlás mértékét. A választók ugyanis aggódnak amiatt, hogy nem elég fejlett az infrastruktúra ilyen sok ember befogadására, és úgy érzékelik, hogy a városok máris túlnépesedettek.